Országúti fiatalok a visszapillantó tükörben. Bruce Springsteen: Letter To You (lemezkritika)

Negyvenhét évvel és közel két tucat sorlemezzel bemutatkozó albuma után Bruce Springsteen ismét stúdióba vonult az E Street Banddel, és alig néhány nap alatt, mindenféle fakszni nélkül feljátszottak egy lemeznyi dalt. Jót tett a veteránoknak a spontaneitás? És szabad még csodát várnunk tőlük? Lemezkritika a Recorder magazin 83. számából.

Előadó: Bruce Springsteen

Cím: Letter To You

Kiadó: Columbia

Megjelenés: 2020. október 23.

Műfaj: rock

Kulcsdal: Ghosts

Bármennyire szeretnénk, ha a 2000-es évek eleji E Street Bandes nagy visszatérés óta nem telt volna el semmi idő, sajnos az a rohadt idő bizony telik, és Bruce Springsteen is besorolt azok közé a rockelőadók közé, akik adnak ugyan még ki új lemezeket, de 3-4 órás koncertjeikkel elsősorban már csak régi életművük hagyatékát tartják életben.

Tény, hogy a Főnök elegánsan öregszik: a tavalyi Western Stars ugyan öreges lett, de önéletrajzi könyvében, Broadway-showjában, és most az új sorlemezen földhözragadt líraisággal veszi a vállára az emlékezés melankóliáját. A zenekar most először játszott fel együtt, élőben egy komplett lemezt, alig öt nap alatt: nem meglepő, hogy egy ilyen veterán csapat markánsan szólal meg – bár őrülten friss zenei ötletekre ne számítsunk –, de talán ezzel is magyarázható, milyen kézzelfogható a szellemek jelenléte.

A Letter To You a hiány lemeze, az elvesztett barátoké, az árva lázadóké, a visszapillantó tükörben ragadt országúti fiataloké. A Last Man Standing és a Ghosts expliciten számot vet Springsteen ifjúkori énjével, de a legszebben a House Of A Thousand Guitars kísértetek és kísértettek közössége által benépesíteni vágyott, szimbolikus tere és az idő visszafordíthatatlanságát jelző, fájóan ereszkedő dallammenete ragadja meg az elmúlást.

7.5/10

Huszár András