Elektronikus zenék - Összegezzük a nyarat.

Fantasztikus hónapokon vagyunk túl, rengeteg kiváló lemez jelent meg, ezekből emeltük ki azt a négyet, melyek a legnagyobb hatással voltak ránk. Elektronikus tánczenei rovatunk legújabb válogatása a Recorder magazin 81. lapszámából.

Egy nem hivatalos album, vagy ha jobban tetszik: mixtape jelent meg Actress-től (nyitóképünkön) a nyár közepén a semmiből, ráadásul ezzel együtt jött egy bejelentés is, hogy a régóta várt új nagylemez októberben esedékes. A

88 (szerzői kiadás, 2020)

című, huszonkét számot felvonultató gyűjteménnyel bőven elleszünk addig: a skiccekből, félkész tervekből, elhanyagolt ötletekből és lemaradt zenékből egyetlen nagy, negyvenkilenc perces trekkbe gyúrt anyag szédületes harmóniában van elejétől a végéig, és megjelenik benne egy olyan világ, amit máig nem tud leutánozni senki.

A KMRU művésznév mögött egy fiatal kenyai producer bújik meg, akinek a 

Peel (Editions Mego, 2020)

című bemutatkozó munkája alighanem az egész évszak egyik legszebb, legmeghittebb ambient darabja. A hat hosszabb tételre felosztott kiadvány lassan építkezik és hisz a kompozícióiban, mert a zenékben sok ismétlés és visszatérő ötlet van, ugyanakkor ezek fokozatos erősödése, a hangok kiteljesedése mindig célba ér és valami grandiózusnak ad életet. Úgy tűnik az „ambient forradalom” továbbra is kitart, érdemes időt szentelni ennek a lemeznek. 

Nem szégyelljük bevallani, hogy némi elfogultsággal viseltetünk Shackleton munkássága iránt, de még így is meg merjük kockáztatni, hogy a

Primal Forms (Cosmo Rhythmatic, 2020)

messze az egyik legjobb műve legalábbis az elmúlt öt évből. A lengyel klarinétos Wacław Zimpellel felvett három zene egyszer borongós disztópia, máskor lenyűgöző utópia; távoli drone-kezdemények, erős hangszeres támogatás és a Shackletonra jellemző dobképletek és dinamikus témák fúziója. Egy komoly életmű újabb emlékezetes fejezete.

 

A tavaszi, nagyszerű Cenizas után egy újabb kihagyhatatlan opusszal jelentkezik Nicolas Jaar (akinek ez már a harmadik produkciója idén, ha a szintén zseniális Against All Logic-lemezt is beleszámoljuk). A

Telas (Other People, 2020)

négy, egyenként közel tizenöt perces futamból áll, és meglehetősen minimalista eszköztárt vonultat fel, miközben hangulatában inkább a kísérleti zenék irányába mozdul el. Ez talán Jaar legnagyobb vállalása eddig, rengeteg történés van a felvételekben, amik semmihez nem foghatóak az eddigi munkásságából. Sokat követel, és ez biztos elriaszt majd hallgatókat, de a mélysége és változatossága rendkívüli.

Velkei Zoltán