Makó Dávid a magyar doom/sludge színtéren mutatkozott be a Stereochrist, majd a parasztriffelésben erős HAW énekeseként, igazán nagyot viszont az egy szál bendzsós The Devil’s Trade-del gurított, amelyben az Appalache-hegység folkzenéjét keresztezi magyar népdalokkal és igéző világvége-hangulattal. A Devil’s Trade a magyar könnyűzene egyik legerősebb exportcikkévé vált az elmúlt években: Makó Dávid többször körbeturnézta Európát, idén leigazolta a legnagyobb európai underground metálkiadó, a Kátai Tamás-féle Thy Catafalque-projektnek is otthont adó Season of Mist, és április közepén a sztóner- és doomrockerek Mekkájának számító holland Roadburn Fesztiválon is fellépett volna. A Recorder magazin 80. számában megjelent Lemeztáska bővített verziója.
Első zenei emlék
Van egy fotóm, amin körülbelül kétéves vagyok, apám gitározik, én üvöltök. Ez amolyan örökölt emlék. Aztán meg vagy katonásat vagy zenészeset játszottam a szobámban. Slash voltam vagy Axl, fel-alá rohangáltam a szobámban, és Guns N’ Roses-dalokat énekeltem.
Első lemez, amit saját pénzből vettél
KISS: Revenge. Egy iskolai nyári tábor alatt találtam a lemezt a piacon, igazi lengyel kópia volt. Egész héten kuporgattam rá a zsebpénzem. Akkoriban nyomta az MTV a God Gave Rock and Roll to Yout, azóta imádom a tűpontos vokálokat.
Első zenekar, amiért rajongtál
Gyermeki rajongással a KISS és a Guns. Ami már igazán világformáló rajongás volt, és a mai napig tart, az a Pink Floyd és a Radiohead. Felnőtt fejjel a Neurosis.
Meghatározó koncertélmény nézőként
Big Business Lipcsében, Jonny Greenwood a Müpában, YOB a Dürerben, Wovenhand a Fekete Zajon, Daniel Norgren Münchenben, Der Weg Einer Freiheit minden egyes este a turnén, amin játszhattam, Sigur Rós Bécsben, Igor a régi próbatermünk búcsúbuliján, Scott H. Biram Szolnokon, Esbjörn Svensson Trio már nem tudom, hol volt Budapesten, Primitive Man a Robotban, Om a Dürerben, Bohren & der Club of Gore kétszer Budapesten, megállok itt.
Meghatározó koncertélmény előadóként
Legyen mondjuk az első The Devil’s Trade-koncert a Crippled Black Phoenix előtt, azt hiszem, 2016-ban, ahol nem mellesleg a Today Is The Day is fellépett. Ott vett komoly irányt az utam, mikor a koncert után Justin, a Crippled Black Phoenix főnöke szólt, hogy pakoljak, megyek velük a turné többi állomására is. Ez az irány vezetett át rengeteg turnén odáig, hogy meghívtak a Roadburnre, és leigazoltam a Season of Misthez.
Hatások a Stereochrist Live like a Man (Die as a God) lemezének feléneklésekor
Atyaég, erre nem számítottam! Nemrég végignéztem, mit hallgattam akkoriban, inkább csak azt mondom, ami a mai napig hat rám: Kyuss.
Hatások a The Devil’s Trade indulásakor
Nagyon tudatosan kerülöm a zenei hatásokat dalszerzéskor. Tudom, hogy elkerülhetetlen, de igyekszem. Így inkább élethelyzetek, könyvek, filmek az inspirációk. Az első lemeznél Cormac McCarthy könyvei például. Csodálatos élmény volt végre rátalálni egy íróra, akinek a világa illeszkedik az enyémbe. Filmben hasonló élmény volt Az ajánlat.
Hatások a második TDT-lemez, a What Happened to the Little Blind Crow (2018) idején
Az egyik kedvenc meditációs témám a világvége. Pont ellenkezőképpen hat rám, mint kéne: megnyugtat, globális és személyes szinten is. A Little Blind Crow idején nagyon elvesztem ebben, ehhez adódott egy-két komolyabb lelki és mentális krízis, amiket kiírtam magamból a lemezzel. Ja, és közben elég sok Alan Watts-előadást hallgattam, amik mellett elmélyült a kapcsolatom az okkultizmussal.
Hatások a The Call of the Iron Peak című, még idén érkező The Devil’s Trade-lemez írásakor
Egy faház 1800 méteren az Alpokban. Ez részben a Little Blind Crow folytatása, progressziója lesz, részben egy óriási megnyugvás számomra.
Kedvenc énekes-dalszerződ
Townes Van Zandt.
75 éves lenne a világ legjobb dalszerzője - Portrénk Townes Van Zandtről
Kedvenc bendzsósod
Tim Eriksen. Ő népdalgyűjtő, az amerikai posztpunk színtérről jött, és irgalmatlan mennyiségű népdalt rögzített, sokat elsőként. Olyan régi bendzsóstílust hozott vissza, ami elveszni látszott az Appalache-hegység fái közt, amikor a bluegrass és a country iparággá torzult. Az a hangzás, amitől egyből érzed a nyirkos föld szagát, kicsit fázol is, de nagyon messzire repít.
Zenész, aki emberként is a példaképed
Ez egy bonyolultabb kérdéskör, de Mike Scheidttel (YOB) biztosan sok időt fogok még eltölteni. Számomra ő a tökéletes underground művész.
Kedvenc magyar népdal
Mostanában a Három árva. A dal eredete visszanyúlik a kereszténység előtti időkig, legalábbis erre utal a szellemekkel kommunikálás és az erre vonatkozó okkult praktikák. Reménytelen próbálkozás lenne úgy elénekelni, ahogy Sebestyén Márta tette, de nagyon szépen illeszkedik az én világomba. A YouTube-on már fent van egy különleges ambient noise verziója, amit Binder Gáspár és Szilágyi Rudolf barátaimmal készítettünk. A saját verzióm az új lemezemre került fel.
Kedvenc amerikai népdal
Swannanoa Tunnel, Willie Watson előadásában. Ez egy klasszikus sínfektető munkásdal, John Henry nyomdokaiban, Asheville-ből, egy létező alagút kiásásának munkálatai idejéből, az 1800-as évek második feléből. Van benne gyilkosság, nine pound hammer, szerető, szóval minden, ami egy jó folkdalba kell.
Kedvenc magyar lemez
Isten Háta Mögött: Rosenkreutz kémiai menyegzője, vagy A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás. Épp melyik szól.
Kedvenc rocklemez
Pink Floyd: The Wall.
Kedvenc metállemez
Neurosis: Összes.
Kedvenc folklemez
Muzsikás: Nem arról hajnallik, amerről hajnallott.
Kedvenc koncertlemez
Pink Floyd: Live at Pompeii.
Kedvenc sorod egy metálszámban
„But he still has his arms, he still has his legs nowhere to walk to and nothing to hold” (Big Business: Lonely Lyle).
Kedvenc sorod egy folkszámban
„Sorrow and solitude these are the precious things / And the only words that are worth rememberin’” (Townes Van Zandt: Nothing).
Kedvenc politikai töltetű dal
Bob Marley: War.
Kedvenc zene utazáshoz
Tömegközlekedésen Primitive Man: Caustic, turnébuszban JIRM: Surge Ex Monumentis, másként Townes Van Zandt összes.
Zene, ami elgondolkodtat
Ami nem gondolkodtat el, azt nem hallgatom.
Zene, amitől boldog leszel
Nem hallgatok zenét ilyen céllal.
Zene, amire edzel
Ha tehetem, néma csendre edzek. Saját edzőteremben megoldható.
Zene, ami a temetéseden szóljon
Townes Van Zandt: Nothing.
Zene a világvégéhez
Ez nem lesz túl váratlan: Neurosis: Through Silver In Blood.
Legjobb szakítós szám
Nincs ilyen. Illetve írtam magamnak egyet az első TDT-lemezre, de azt nem ajánlgatom itt.
Dal, amit már nem bírsz meghallgatni
Inkább olyat mondok, amit képes vagyok akár órákon át folyamatosan hallgatni: Radiohead: Spectre.
Minden idők legjobb lemeze
Lehetetlen erre válaszolni, de rám legnagyobb hatással az OK Computer volt. Soha előtte nem hallottam még gitárokat így szólni, énekest így énekelni, ilyen dalszerkezeteket, ennyi réteget egymáson. A dalszövegek, az előadásmód azt sugallta, hogy a bennem lévő világot ki lehet fejezni zenében. Ez a lemez tehet arról, hogy elkezdtem dalokat írni.
Bűnös zenei örömöd
Nincs bűnös zenei öröm.
Lemezgyűjteményed legértékesebb/legkülönlegesebb darabja
A My Proud Mountain kiadó fadobozos Townes Van Zandt feldolgozás-gyűjteménye, néhány igen fontos zenész verzióival, mint Steve Von Till, Scott Kelly, John Baizley, Nate Hall, Mike Scheidt és Wino.
Kedvenc friss, idei lemezek
Regarde Les Hommes Tomber: Ascension, valamint az új Bait- és Secrets Of The Moon-lemezek, de ezek még nem jelentek meg.
interjú: Soós Tamás
headerfotó: Volume.Of.Voids
