A brit mozi élő lelkiismeretére, Ken Loachra talán soha nem volt nagyobb szükség, mint most, a Brexit idején. A Sajnáljuk, nem találtuk otthon kritikája először a Recorder magazin 79. számában jelent meg.
A 83 éves mestertől megújulást felesleges várni; pontosan ugyanazt a szociálisan érzékeny, kisemberek mindennapjait bemutató kapreál nyomasztást hozza, amiért négy évtizede ünneplik Cannes-ban, és amiért egyre kevésbé hallgatnak rá a hazájában. Új filmje, a Sajnáljuk, nem találtuk otthon pedig nem is lehetne aktuálisabb; az Ubernek, az Amazonnak és társainak a munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról még senki sem beszélt ennyire érthetően, a főhős feleségének karakterén keresztül pedig az egészségügyi ellátórendszer is megkapja a magáét.
Persze sokan úgy vannak vele, hogy szocialista kiáltványért eszük ágában sincs moziba menni, de Ken Loach egyáltalán nem prédikál. A történet izgalmas, a karakterek szimpatikusak, és nem emberből van, aki nem képes levonni a tanulságokat a saját életére vonatkozóan. Például, amikor legközelebb nem kezd el kötekedni a csomagkiszállítóval.
Sajnáljuk, nem találtuk otthon (Sorry, We Missed You)
mozibemutató: 2020. február 6.
osztályzat: 8/10
szerző: Onozó Róbert
