Azt hiszed, nincs szüksége a világnak még egy Kisasszonyok-filmre? Greta Gerwig okos, ihletett, összkomfortos adaptációja szédítő magabiztossággal rád cáfol. Ez a kritika először a Recorder magazin 79. számában jelent meg.
Van egy visszatérő jelenet az új Kisasszonyokban. A film egy vagy több férfi szereplője a March család otthonában álldogál, valamivel távolabb a nőktől – a négy lánygyerektől és anyjuktól –, és kimondatlan, de evidens sóvárgással figyelik ezt a meghittséget, a szeretetteljes kötelékeket. Szeretnének ők is ide tartozni. Némelyik férfi később a család tagjává válik, és élénken bevésődik az érzés, hogy valami különlegesből marad ki, aki nem ilyen szerencsés.
Ez lehet a Kisasszonyok időtállóságának titka, hogy mind Louisa May Alcott regénye, mind a sok-sok feldolgozás – például az 1994-es, sztárparádés remekmű, vagy ez az új, sztárparádés remekmű – bebocsátást enged a March-házba, és együtt nőhetünk fel a lányokkal, akárhány évesek is legyünk. A rendező-forgatókönyvíró Greta Gerwig azonban még tovább megy, és egész lenyűgözően adaptálja a 19. századi alapművet.
Nemcsak az bizonyul ihletett döntésnek, hogy a kronológiát borítva párhuzamosan ábrázolja a nosztalgikus fénybe öltöztetett gyerekkor és a viszontagságosabb, kijózanítóbb fiatal felnőttkor idősíkjait, amelyek így folyamatosan egymásra hatnak, és az emlékezés válik a fő dramaturgiai szervezőelvvé. Hanem az is, ahogy újradefiniál egy-egy fontos figurát – például a második főszereplővé előlépő Amyt –, az előtérbe tol korábban másodrangú kapcsolatokat – Beth és Mr. Laurence minden közös jelenete szívbemarkoló –, vagy a zárlattal kielégíti a klasszikus happy endre vágyókat, és cseles metakommentárral rögtön zárójelbe is teszi. A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Farkas, az itt nincs.
A LÁNY, AKIVEL NEM SZABAD PACKÁZNI: ISMERD MEG A KISASSZONYOK OSCAR-JELÖLT SZÍNÉSZNŐJÉT
Gerwig nem szedi ízekre a sztorit, csak új fénytörésbe helyezve rávilágít az elévülhetetlen értékeire, és finomhangol. Tisztelettudó, de nem tekintélykövető. Klasszikus, mégis friss. Persze, ilyen remek színészekkel ez sétagalopp: el lehet vitatkozni, ki a jobb Laurie és Jo és Beth és Marmee – és milyen jó is erről vitatkozni! –, de Saoirse Ronan, Laura Dern, Florence Pugh és a többiek otthonosan belakják karaktereiket. Nem volt szükség egy újabb adaptációra, de ez nem szükség kérdése, hanem hogy van-e értő kalauz, vannak-e új gondolatok. Üdv újra.
Kisasszonyok (Little Women)
mozibemutató: 2020. január 30.
osztályzat: 9/10
szerző: Huszár András
