Negyven év pszichedelia - The Legendary Pink Dots a Robotban

Kilenc év kihagyás után, a fennállásuk 40. évfordulóját ünneplő turnén tért vissza Magyarországra a már nevében is legendás kultzenekar, a The Legendary Pink Dots és a teltházas Robotban biztosítottak mindenkit arról, hogy aggodalomra semmi ok, még mindig pont olyan varázslatosak a koncertjeik, mint annak idején voltak amikor még szinte hazajártak Budapestre.

Sokáig nem volt még egy olyan zenekar, ami annyit járt volna Budapestre, mint az 1980-ban Angliában alakult, majd később Hollandiába költöző The Legendary Pink Dots. És mivel valahogy úgy alakult, hogy szinte mindig máshol léptek színpadra, az évek alatt bejárták a korszak gyakorlatilag összes kultikus (és kevésbé kultikus) koncerthelyszínét. Az első budapesti fellépésük (ha minden igaz) 1990-ben volt a legendás Hungaro Carrot fesztiválon a Petőfi Csarnokban, ezt pedig követte a Fekete Yuk, a Tilos az Á, a Kultiplex, a csepeli Freeport, a rövid életű Kupola, a Hegedű utcás korszakát élő Tűzraktér, no meg a Marco Polo Club (avagy későbbi nevén After Music Club), ami az egyetlen olyan hely volt, ahova többször is visszatértek. Végül, 2011 őszén jött a Roham Bár, amivel viszont véget értek a rendszeres budapesti látogatások.

Pedig folyamatosan turnéznak azóta is, és elvileg többször szóba is került a visszatérés, csak valahogy sose jött össze a dolog. Idén viszont a 40. évforduló alkalmából a megszokottnál hosszabb turnéra indult a zenekar, és ebbe végre újra belefért Budapest is. Ilyen hosszú szünet után a nagy kérdés az volt, hogy vajon mennyit változtak ez alatt a közel tíz év alatt (gyorsan kiderült, hogy szerencsére semennyit), meg hogy most éppen milyen formában lesznek. Mivel ugyanúgy, ahogy a szinte követhetetlenül terjedelmes diszkográfiájukban is egymás mellett sorakoznak a mesterművek és a vérszegényebb albumok, úgy a koncertjeik közt is volt már a varázslatos, felejthetetlen élménytől a megfáradt unalomig minden. A mostani, most éppen a belvárosi Robotban tartott koncert szerencsére az előbbiek sorát gyarapította: a két alaptag Edward Ka-Spel és Phil Knight (avagy The Silverman) és az egy rövid szünetet leszámítva 2003 óta velük zenélő gitáros, Erik Drost érezhetően nagyon az elemében volt és a setlist is olyan volt, amilyennek egy tökéletes évfordulós koncertek lennie kell.

És nem csak azért mert a diszkográfia időben legkülönbözőbb szegleteiből lettek összeválogatva a dalok, hanem azért is, mert végigmentek minden stíluson, amivel az LPD az évtizedek alatt kísérletezett... volt, hogy akár egy albumon belül is drasztikusan különböző műfajokat keverve. Persze azért most is a rájuk leginkább jellemző, furcsán éteri hangulatú, álomszerű dalok voltak a túlsúlyban, de hipnotikus, zakatoló pszichedelikus rockból is akadt bőven, ahogy a lüktető trance és techno alapok is előkerültek. Voltak dalok, ahol a zene volt az előtérben és Ka-Spel is visszavonult a szintik mögé, máskor viszont ő volt a középpontban, és inkább volt olyan a koncert, mint egy örvénylő háttérzenével megtámogatott furcsa, már-már spoken-word előadás... Gyönyörűen végigvezették a négy évtizeden a közönséget, akik ezért végtelenül hálásak voltak, és igazából ezután már csak abban kell reménykedni, hogy a következő látogatásukra nem kell megint majd' egy évtizedet várni, hanem visszakerülünk náluk a stabil turnémegállók közé. 

szöveg / fotók: Frank Olivér (infinitebeat.hu)