Filmrecorder. Már 20 éves minden idők legjobb tinisorozata

Az 1999-es év korszakhatárt húzott a televíziózás történetében: innen eredeztetjük a sorozatok aranykorát, amikor már nem csak a mozifilmek mostohaöccseként, hanem a kreativitás egyik fellegváraként tekintünk rájuk. Az év legkiemelkedőbb sorozata viszont egy egyévados csoda volt. Ez az összeállítás a Recorder magazin 77. számában jelent meg először.

Ha holnap a Netflix bejelentené, hogy feltámasztja a Freaks and Geeks című, 1999-es, egy évadot megélt sorozatot az eredeti gárdával, a modern komédia sztárparádéját kellene összecsődítenie. Ott lenne a főszereplők között James Franco, Seth Rogen és Jason Segel, plusz a Förtelmes főnökök és a Pókember: Hazatérés társírója, John Frances Daley. A rendezői székbe Paul Feig ülne, aki a Koszorúslányokat, A kémet és a 2016-os Szellemirtókat vezényelte le, az író meg Judd Apatow lenne, aki a 2000-es évektől lefektette a jelenkori vígjátékok alapszabályait.

Húsz éve a fent felsorolt emberek mindegyike pályája kezdetén tartott – némelyikük még a tizennegyedik életévét se töltötte be –, és önmagában lenyűgöző teljesítmény lenne az NBC középiskolás sorozatától, hogy ennyi remek színészt és író-rendezőt fedezett fel nekünk. A szereplők kiválogatásáért Allison Jones casting directort is dicséret illeti, aki az amerikai The Office, a Városfejlesztési osztály, Az alelnök társulatát rakta össze, a Lady Bird, az Eighth Grade és az Éretlenségi című filmekkel pedig tanúsítja, hogy még mindig remekül válogat tiniket. Ezen felül nyugodtan kijelenthető, hogy a sorozat minden résztvevő karrierjének ékköve.

James Franco és Seth Rogen a Freaks and Geeks forgatásán

Akkor miért csak 18 rész maradt fenn belőle az utókornak? Miért kaszálták el 12 rész után? A sorozat évekkel megelőzte a korát. Főhősei átlagos gimnazisták egy 80-as évek eleji suliban: az idősebb különcök, akik beveszik maguk közé az ex-stréber Lindsayt (Linda Cardellini), az elsős geekek, köztük Lindsay öccse, Sam (John Francis Daley), a szülők, a tanárok, meg az osztálytársak.

Eddig semmi extra, csakhogy az írócsapat a realitás talaján akart mozogni, és hamar kimozdította a típuskaraktereket a klikkjükből. A füvező-lázadó Daniel (James Franco) rájön, hogy élvezi a szerepjátékozást, a mulya Nick (Jason Segel) rockerből diszkótáncos lesz, Lindsay pedig egész évadban helyét keresi, próbálgatja, hogy melyik identitás áll jól neki.

Linda Cardellini és Jason Segel a Freaks and Geeks című sorozatban

Hovatovább a sorozat évekkel a kínos humor térnyerése előtt rendre kellemetlen helyzetekbe sodorja szereplőit. Az NBC fejesei követelték, hogy hőseinkkel minden rész végén jó dolgok történjenek, ehhez képest szinte soha győzedelmeskedtek, és ha mégis, akkor is rövid életűnek bizonyult a diadal: Sam sok-sok epizód után végre meghódítja szíve hölgyét, ám rövidesen rájön, hogy halálra unja magát az addig csak távolról csodált lány mellett. És ez még enyhébb eset: Apatow-ék sportot űztek abból, hogy az írószobában megosszák egymással a legcikibb tinédzserélményeiket, amit még a naplójukba se mertek volna leírni, és ezeket dramatizálták.

Paul Feig és Judd Apatow (az első sorban) a Freaks and Geeks forgatásán

A csatorna halálra rémült attól, hogy tinikomédia címén olyan részeket tűzzenek műsorra, ahol minden poén feszengős, ellenben sötét fordulatot vehet a gyerekek élete. Azóta a Skins vagy az Eufória kéjes örömmel lubickol a kamaszlét vészterhes hullámai között, de még húsz év távlatából is torokszorító nézni, ahogy Neal (Samm Levine) végigbringázik a kertvárosban, bizonyítékot keresve istenített apja csapodárságára, vagy ahogy a magányos Bill (Martin Starr) kedvenc komikusát nézi a tévében, és teli szájjal nevetve tiszavirág-életű örömre lel. A Freaks and Geeks nem mélydepresszív sorozat, nem tapicskol a szenvedésben, csupán őszinte, nyers, emiatt gyakran fájdalmas, és mélyen empatizál a kamaszlét poklán átesőkkel.

Samm Levine, Martin Starr és Natasha Melnick a Freaks and Geeks forgatásán

Valamennyire érthető tehát, miért nem találta meg a közönségét, bár az NBC az epizódok sorrendjének önkényes variálásával – a negyedik részt adták le elsőként – tettek is ezért. A magyar tévében egyszer sem adták le, DVD-n sem jelent meg itthon, így a hazai közönség számára jóformán teljesen ismeretlen. Az évad azonban a maga módján kerek egészt alkot, és tinisorozatként sem járt el felette az idő, hiszen eleve „kosztümös”. Kamasznak lenni sosem egyszerű, és ritka, hogy ezt ilyen őszintén – viccesen, belénk marva – lássuk viszont.

A Freaks and Geeks csapata (Martin Starr, Busy Philipps, Linda Cardellini, Seth Rogen, Paul Feig, Samm Levine, Judd Apatow, Steve Bannos, Jason Segel és Dave "Gruber" Allen) 16 évvel később

MÉG NÉGY SOROZATOS MÉRFÖLDKŐ 1999-BŐL

Maffiózók (Sopranos)

Azt szokás mondani, hogy a tévésorozatok aranykora a Maffiózókkal vette kezdetét, és nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy 1999. január 10-én, az HBO-sorozat pilotjának levetítésével új időszámítás kezdődött. Eljött a kábeltévé forradalma, ahol nem kellett semmit cenzúrázni, és beköszöntött az antihősök kora, a karizmatikus szörnyetegeké, akiket hétről hétre beengedünk a nappalinkba. Tony Soprano önző volt, romlott, gyilkolt, képtelen volt megváltozni. Mégsem tudtuk levenni róla a szemünket.

Az elnök emberei (The West Wing)

Milyen érdekes, hogy egy sorozathoz fűződő viszonyunk két évtized alatt gyökeresen meg tud változni pusztán azáltal, hogy a világ időközben átalakul. Húsz éve frissnek és naturalistának hatottak Aaron Sorkin latinul szónokló, pengeéles agyú és beszélőkéjű, a Fehér Ház folyosóin grasszáló politikusai, akik szerint minden nézeteltérés elsimítható egy kiadós vitával. Ma már végtelenül naivnak és idealistának hat Jed Bartlet elnök és csillogó szemű stábja, de politikai fantáziakép ritkán ilyen szellemes.

SpongyaBob (SpongeBob SquarePants) & Futurama

A 90-es években A Simpson család jelentette a felnőtteknek (is) szóló animáció csúcsát, majd 1997-ben megjelent mellette a polgárpukkasztásra kihegyezett South Park. Az évtizedet két remekbeszabott animációs széria debütálása búcsúztatta: az abszurdista hajlamú SpongyaBob a kisgyerekeket, a betépett főiskolásokat és a szürreális humorra fogékony felnőtteket is meg tudta szólítani, míg Simpsonék alkotójának sci-fi agymenése kultstátuszt vívott ki. Mindkét sorozat a képzelőerő diadalát hirdeti.

Buffy, a vámpírok réme (Buffy the Vampire Slayer) - Hush című epizód

Joss Whedon az első Bosszúállók-filmmel a sztratoszférába repítette a Marvelt, és garantálta a szuperhősfilmek máig – és valószínűleg jó darabig – tartó regnálását. Hírnevét többszörösen lesajnált zsánersorozatával szerezte: vámpírok? Gimiben? Szőke tinilánnyal a főszerepben?! A Whedon által írt negyedik évados, Emmy-díjra jelölt epizód, melyben a hátborzongató Úriemberek elnémítják a szereplőket, a sorozat legnagyobb erősségét szemlélteti: a médium határainak leleményes feszegetését.

szerző: Huszár András