Chromatics: Closer To Grey (lemezkritika)

 Bár a multiinstrumentalista-producer Johnny Jewel a 2012-es Kill For Love óta számos projektjével adott ki lemezt, pont a főzenekarának tekinthető – és az említett albummal az évtizedet sok szempontból meghatározó – Chromatics maradt adós a folytatással. Egészen egy hónappal ezelőttig, amikor is a már beharangozott Dear Tommy helyett – vagy előtt – megjelent a Closer To Grey, amin pont úgy szól a melankolikus italódiszkó és a dream pop, ahogy azt csak ők tudják. Lemezkritika a Recorder magazin 77. lapszámából.

Előadó: Chromatics

Cím: Closer To Grey

Kiadó: Italians Do It Better

Megjelenés: 2019. október 2.

Stílus: italo disco; dream/dance pop

Kulcsdal: The Sound Of Silence

Johnny Jewel leghíresebb együttese a 2012-es Kill For Love-val nem csak elindította a szintipop reneszánszát, hanem – a Drive - Gázt! című filmmel együtt, aminek a zenéjét részben szintén hősünk . szerezte – előre definiálta az évtized neonfényekben fürdő, 80s időkapszula-esztétikáját. A 2014-ben bejelentett folytatást (Dear Tommy) viszont előbb csak elhalasztották, majd Jewel kis híján fatális balesete miatt a már elkészült példányokat  megsemmisítették, hogy aztán kiadják a Closer To Grey-t, csupa vadonatúj számmal. A diszkográfiában elfoglalt helyét firtató kérdések pedig mellékesnek érződnek amellett, hogy ismét bebizonyosodott: ezt a New Order-féle dancepopból, My Bloody Valentine-os shoegaze-ből, 4AD-s dreampopból és melankolikus italo discóból összegyúrt álomszerű elegyet még mindig ők tudják a legjobban. Ugyan az összhatás most nem olyan epikus, mint a Kill For Love-nál, de igazából még ez a kompaktabb, direktebb megszólalás is jól áll neki.

8.5/10

Kollár Bálint 

A friss lemez You're No Good című számához készült klip: