Eljött a legerősebb, legjobb, legelőremutatóbbnak szánt zenék ideje az évben, és a felhozatal nem is okoz csalódást. Kiválogattuk a kedvenceinket a hónapból. Elektronikus tánczenei rovatunk válogatása a Recorder magazin 76. lapszámából.
Loraine James a Hyperdub kiadó új sztárja; nem emlékszem, hogy mikor hallottam utoljára olyan erős lemezt Kode9-éknál, mint a
For You And I (Hyperdub, 2019),
pedig ők adták ki tavaly Pro Fiskalt is. Elképesztő stíluskavalkád uralja a tíz számot. A szürrealista trapnek tűnő Dark As Fuck borzasztó erővel húzza magával a hallgatót már az elejétől fogva, a szándékosan vérszegény drum and bass-be oltott So Scared iszonyú ötletes, majd a Sensual hirtelen fékbehúzása váratlan szépséget hoz, a Vowel // Consonant juke-rohama meg az az epikus lezárás, amit minden ilyen kiadvány érdemel.
Az Instra:Mental a kétezres évek egyik meghatározó drum and bass alakulata volt (Boddika + Jon Convex), ők álltak az Autonomic-hangzás élén, ami a műfaj lassabb, soulosabb változatát jelentette. 2011-ben egy remek debütalbumot (Resolution 653) követően feloszlottak, most viszont Boddika Nonplus kiadójának 50. megjelenését egy második lemezzel ünneplik
(Timelines, Nonplus Records, 2019),
amin egyfelől kapunk hat korábban ki nem adott zenét a korszakból, illetve öt olyan nagy klasszikus végre ismét elérhető lesz bakeliten, mint a Photograph vagy a Sakura. Igazi cyberpunk noir hangzás ez egy órán át, Deus Ex-fanoknak kötelező.
Hermione Frank a rRoxymore-projektjével a Don’t Be Afraid kiadó egyik biztos kezű alkotójának számít, a leftfield hangulatú house és techno zenéi sokszor néhány másodperc hallgatás után felismerhetőek. Sok évnyi EP-kísérletezés után most itt van a
Face To Phase (Don't Be Afraid, 2019)
című bemutatkozó lemez, ami a korábbi anyagokhoz hűen ismét szépen tekergeti a hangokat és ütemeket a látszólag ismert toposzokon. Meglepő módon viszont most sok a breakbeates kitekintés, és a kísérleti dubos, valamint ambientes hangsávok nagyon jól illeszkednek a ritmusváltásokhoz.
Tunes Of Negation (nyitóképünkön) álnéven adta ki legújabb lemezét a törzsi hangokat dubbal, ambienttel és olykor modern tánczenei ritmusokkal mesterien ötvöző Shackleton. A
Reach The Endless Sea-t (Cosmo Rhythmatic, 2019)
a legnagyobb perzsa szúfi misztikus filozófus és költő, Dzsalál ad-Dín Rúmí ihlette – fával és fémmel felvett különleges hangok, szertartásos poliritmusok, drone-ok, asztrális melódiák és transzbaejtő, repetitív struktúrák keveréke. Ez Shackleton első albuma, amit komplett zenekarral ad elő élőben, klassz lenne itthon is látni.
Ajánlott bejegyzések:
-
Mikor már hátradőlnénk chillezni. boebeck: boebeck (lemezkritika)
-
Amire senki nem számított. Drake: Honestly, Nevermind (lemezkritika)
-
Árnyékmunka. ajsa luna: ILLEG*LIS PARTYK (lemezkritika)
-
Utazás a sötétség mélyére. Kim Gordon: The Collective (lemezkritika)
-
Súlyos, jelentőségteljes, emlékezetes. Ben Frost: Scope Neglect (lemezkritika)
