Világító fejű gonoszok az önkifejezés ellen. Itt tényleg minden szar. Pszichedélia több változatban, hátrahagyott színes ingek, energiatakarékos napsütés. Kabócák, gyerekek, loopok. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Megjelent az új Elefánt-lemez, EL címmel, amit sokféleképpen lehet érteni, de az Elefántról szólva sejteni lehet, hogy nem a pozitív konnotációk kerülnek előtérbe. És valóban: "nincs olyan, hogy csak ez szar, vagy csak az szar, itt tényleg minden szar" - így foglalják össze a pártsemleges üzenetet a Hvg.hu-nak, ahol számról számra bemutatják a szándék szerint eklektikus, szélsőséges lemezt. Rohanó, idegbeteg szintipunkkal indul, aztán van borítékolhatóan koncertkedvenc alterrock, szintipop, mutatóba néhány lassú, a legvégén pattogós ska. Honlap, Facebook, lemezbemutató koncert: október 12., Akvárium.
Megjött az új JumoDaddy EP, az első többszámos kiadvány a 2017-es, itt a Recorderen bemutatott Grindin' Everyday EP óta. A Dark Ballet EP címadó számában klasszikus zene és meglehetősen ordas varacskolás váltogatja egymást, a hozzá készült erős klipben pedig egy balerina és világító fejű gonoszok küzdenek, mégpedig durván (gyenge idegzetűek ne is nézzék azután, hogy előkerül a korbács). A hivatalos megfejtés szerint ez a művész belső küzdelméről szól, az önkifejezés (táncosnő) és az érvényülés (a rosszak) között, de lehet másképp is érteni. Van még egy Senával közös vagány bulidal; egy harsány, olykor a happy hardcore-ral kacérkodó drum and bass, amiben bemutatkozik Superflake, vagyis Fodor Máriusz (Kaukázus, Magashegyi Underground és a magyar reklámok jó részének zeneszerzője) új alteregója. a záró szám pedig nem is azzal lep meg, hogy hiphop, hanem hogy a többihez képest milyen visszafogott (a vendég MC Kemon). Honlap, Facebook, lemezbemutató buli: szeptember 28., Budapest Park (a Brains előtt).
A szegedi Lucy Dreamin' önmeghatározása: "keleti sivatagi pszichedélia". 2018-as, Stars Explodin' című lemezükön a különlegesség ezen belül a két basszusgitár + dob felállás volt. Új, Riverhead című EP-jükön van egy élő felvétel ugyanebben a stílusban, viszont a két első, hosszú akusztikus szám már inkább pszichedelikus neofolk; mármint annak a súlyos kérdéseket feszegető, nem egyszer a (poszt)indusztriális zenével is érintkező formája. A több tételes számok váratlan távlatokat nyitnak, és nem sokkal a felszín alatt komoly feszültségeket rejtenek. (Nem véletlen, hogy a nyitószám szövegében van egy hosszú Swans-idézet; egy másik szám pedig Carla Bozulichnak szól.) Az egy dolog, hogy itthon különlegesnek számít ez a zene; ennél is fontosabb az, hogy nagyszerű, sokszori hallgatásra elég izgalmat kínál, éppen azért, mert kerüli az egyértelmű megoldásokat. A végére került BéTé-remix önmagában kedves darab, de kilóg az EP egészéből. Facebook
A Lemurian Folk Songs viszont valódi, teljes mértékben pszichedelikus zenekar. Hosszú számaik nem követik a dalstruktúrát, magukkal ragadó módon lebegnek fent a magasban. Mégpedig azzal együtt, hogy olykor stoneres súlyok is vannak a zenében, máskor a bluesos gyökereket is megidézik, illetve van folkos arca is az együttesnek. Mint a Lángoló Gitárok cikkéből kiderül, a Pillanat "egyenesen egy magyar sirató pszichedelikus rock változata - egy igazi csavargó dal." Az is olvasható ott, hogy "az elmúlt két év anyagából az általunk naivabbnak, nyersebbnek megítélt dalokat" gyűjtötték össze a lemezre. Ez hallatszik is a hangzás, a zenélés vonzó közvetlenségén. Az Ima今 - ami, ha japán szó, többek között azt jelenti, hogy "most" - megjelent vinylen és CD-n a Para Hobo Records gondozásában, amit korábban Baby Gorilla néven ismerhettünk. (Ők szerepelnek a fenti képen, Kránitz Róbert fotóján.) Facebook, legközelebbi koncert: október 23., Dürer Kert (az Acid Mothers Temple előtt).
A Deep Glaze-t is pszichedelikus zenekarnak ismertük meg, ehhez képest új számuk nyomott, zakatoló posztpunk. "A hosszabb alkotói szünet után a Deep Glaze a már gyermetegnek tűnő színes inges éráját hátrahagyva megpróbál egy új, meghatározó hanggá válni a mai magyar, hasonló útkeresésekben tengő fiatalok számára" - szól új ars poeticájuk a Stenk cikkében, ahol a keleti (főleg orosz) turnéjukról is lehet olvasni. Facebook, legközelebbi koncert: október 4., Beat On The Brat.
A Carbonfools új klipje a helyszíne miatt különleges: egy építészeti versenyre készült energiatakarékos házban játszódik; magyarázó feliratokkal látták el az érdekesebb megoldásokat, no meg a zenekar tagjait is, ha már. A tervező-építő csapat nemzetközi: "a Miskolci Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem és az algériai Blidai Saad Dahlab Egyetem összefogva, Someshine néven indulnak" - olvasható a SzeretlekMagyarország.hu-n. A dal az év végére várható új lemezen lesz rajta. Honlap, Facebook, lemezbemutató koncert: január 23., A38.
Banyektől mostanában leginkább dubtechnót hallhattunk (legutóbb nyáron), Dub End című új EP-je viszont ha nem is nagyon, de azért más. A nyitó szám finoman, ráérősen lüktető dub/dubstep, utóbbi műfajból a korai időket idézi meg. Ezután két, kissé nyomott, de egyben szép dub jön, dobalap nélkül tekergünk a visszhangok, elcsúszó hangok és az időként betörő érdes basszusok között. Facebook
Olyan rég jelent már meg bármi a Bajdázó-közeli horhostól, hogy öt percnek is örülni kell, pláne, hogy szépséges, elrebbenő, gitáros ambientről van szó. "Bréking nyúz: Egy esős szeptemberi délelőtt előbányászta a szerzőből egy régi adriai nyár hangemlékeit. Kabócák, gyerekek, loopok" - olvasható róla a Facebookon. Facebook
TH Anatol, akinek már több kísérleti lemezéről is írtunk, egy igazán különös kiadvánnyal jelentkezett a Havizaj sorozathoz kötődő Unsigned kiadónál. A Stigma négy, egyre hosszabb (2,5 perctől 34 percig jutunk) számot tartalmaz, mindegyik nagyon minimalista drone, elnyújtott, halk pulzálásokbók, zúgásokból épülnek fel. Ha nem figyelünk, nagyon könnyű elveszíteni, és nem kínál fogódzókat, ahol meg lehetne ragadni. De ha az ember megküzd érte, akkor kap valamit, amit más zenéktől nem szokott, még a kísérletező műfajokban sem.
Összeállítás: Rónai András
