Az FBI viselkedéstudományi egységének létrehozását és fejlődését tárgyaló Netflix-széria kilenc új része még jobb, mint az első tíz volt, sőt, talán David Fincher legerősebb anyaga a Zodiákus óta. Még mindig baromi jól áll neki a tárgyilagos nyomasztás.
A színészeit parádésan instruálja, és jó, hogy a Burt Lancaster és Ernest Borgnine közös keresztmetszetét képező Holt McCallany most fontosabb szerepet kapott a sztoriban. Hatásos és frusztráló az atlantai gyerekgyilkosságok főügye, akárcsak a részleg diszfunkcionális belharcai, ahol az arrogáns aranyifjú Holdent kell istápolnia mindenkinek. Amikor pedig az ügynökök leülnek meginterjúvolni egy sorozatgyilkos rabot – például Charles Mansont –, és a vágás, a hang, az operatőri munka kiélezi a hullámzó erőviszonyokat, annál nincs feszültebb dolog most a tévében.
osztályzat: 8,5/10
szerző: Huszár András
Ez a kritika a Recorder magazin 75. számában jelent meg először.
