Ezzel a kétes értékű elismeréssel a brit Channel 4 tévécsatorna illette a The Cheeky Girls 2002-es világslágerét, a lényegretörő címmel ellátott Cheeky Song (Touch My Bum)-ot. A Guardian újságírója kifaggatta a duót alkotó román ikerpár egyik felét és a dalszerzőt első, egyetlen, és legnagyobb slágerük születéséről.
Nemcsak a megkérdőjelezhetetlen mesterművek keletkezéstörténete lehet érdekes, hanem azoké a szinte megmagyarázhatatlan sikereké is, amikor egy rettenetes számot kapnak fel rövid ideig, viszont addig a csapból is az folyik. A Cheeky Song tökéletes példa: a tört angolsággal elénekelt, pofonegyszerű, de dallamtapadást okozó szám 2002-ben látott napvilágot, kábé abban a hullámban, ami két évvel később körbehordozta a moldáv O-Zone Dragostea Din Tei című dalát is. A két csíki – na jó, kolozsvári – lány, Gabriela és Monica Irimia egy brit tehetségkutató műsorban, a Popstars: The Rivalsben tűntek fel először: azért jelentkeztek, mert az angliai családi nyaralásuk alatt éppen borzasztóan unatkoztak, és elmondásuk szerint ha nincs a meghallgatás, valószínűleg balett-táncosok maradtak volna.
A Cheeky Song a meghallgatásra készült el, és nem más szerezte, mint az ikertestvérek anyja, a klasszikus zenét tanult Margit. Fél óra alatt. „Egész életünkben rosszcsontok voltunk: kaját csórtuk a hűtőből, vagy cserélgettük a ruháinkat, hogy anyukánk összekeverjen bennünket” – fejti ki a cikkben a dal mögött rejlő életrajzi adalékot Gabriela, majd a refrén előtti, címben is megidézett sor szoros olvasatával is előáll. „A ’fogd meg a popóm, ilyen az élet’ arról szól, hogy légy önmagad, ne vegyél túl komolyan semmit. Sok rossz dolog történik mindenkivel az életében; lépj túl rajtuk mosollyal az arcodon.” A szerző magyarázata egyszerűbb: gyerekes dalt akart írni, mint régen óvodás korukban. „Nem hiszem, hogy korábban bárki bele merte tenni egy popdal szövegébe a popó szót. Túlságosan otrombának hangzott.”
A 2000-ES ÉVEK ELSŐ ÉVTIZEDÉNEK MEGHATÁROZÓ STRANDSLÁGEREI
A Cheeky Songot először videóra vették fel – Margit férje hasztalan próbálta lebeszélni róla, hogy elküldjék –, aztán a meghallgatáson élőben is sokkolták vele az egyik zsűritagot, Louis Walsh-t. (Őt mindketten kiemelik: Gabriela arra emlékszik vissza, hogy gorombán bánt vele, anyja pedig arra, hogy Walsh feje rákvörös lett, amikor a lányok énekelni kezdtek.) A dal négyszer is az angol slágerlista második helyéig kapaszkodott fel; az első helyet nem sikerült megcsípni, amit az énekesnő összeeesküvés-elmélettel magyaráz: a tehetségkutató szervezői eszerint nem hagyhatták, hogy a műsor győztesei helyett a Cheeky Girls száma vezesse a slágerlistát, ezért aztán a karácsonyi időszakban visszatartották a lemezboltok polcairól.
A tehetségkutatós szereplés utáni időszakban a testvérpár a gyakorlatban is alkalmazhatta az összeszorított foggal való mosolygást: a díjaknak és világ körüli turnénak volt egy árnyoldala is. „Semmi másra nem jutott időnk, nem voltak barátaink. Magányosak voltunk, pedig százezer ember előtt játszottunk egyszerre. Elveszítettük az irányítást, ezért teljesen rápörögtünk arra, hogy mit eszünk, és mennyit járunk konditerembe. Anorexiásak lettünk.” A bajokat tetézte, hogy csődbe ment a lemezkiadójuk, és millió fontos adósságot varrtak a két lány nyakába. „De mi tovább mosolyogtunk, mert előadók, művészek vagyunk. Belekóstoltunk a színpad világába, és rajongtunk érte.” Anyjuk hamar figyelmeztette őket, hogy nem élhetik örökké ezt az életet. „Gabriela elvégzett három kozmetikai tanfolyamot, Monica pedig az autóértékesítés iránt érdeklődik” – nyilatkozza a cikkben. Ami a dal utóéletét illeti, mind büszkék rá. Gabriela úgy véli, amikor megszavazták a világ legrosszabb számának, valójában azzal is csak arra céloztak, hogy ez a világ legjobb száma. Margit pedig – aki még mindig szokott turnézni a lányaival – felidézi, hogy pár éve idősotthonban perdültek táncra a lakók – még a kerekesszékesek is. „Sokan kérdezik, miért nem írunk még egy Cheeky Songot. De egyszerűen fizikai lehetetlenség még egy ugyanekkora kaliberű slágerrel előrukkolni.”
SZEMÉTEVŐK, AZAZ TRASH-ÁTTEKINTÉS
És akkor még egyszer a dal, amit mindenki ismer, aki a 2000-es évek elején hallgatott rádiót:
