EP-premier! Ludovika: Ninive

Tavalyelőtt nálunk mutatta be Zagyva című debütalbumát a nógrádi illetőségű Ludovika zenekar, most pedig második, és egyben valószínűleg utolsó lemezükkel térnek vissza a Recorder hasábjaira. Premier!

A 2013 őszén Jakab Tamás énekes-gitáros egyszemélyes szobaprojektjeként indult, majd zenekari formációvá bővült Ludovika Ninive című EP-jén a tiniszorongásoktól és az indie-alternatív rock hatások helyett markánsabb lett a társadalmi-közéleti történetmesélés és klasszikus hardrock, bár képviselik magukat azért a poppunkízű refrének, a punk sötétebb válfajai, sőt még egy-egy jazz-zongorás vagy spoken word betét is. „Az EP dalait még 2017-ben kezdtük el összerakni, Vincze Tomi (az előző basszusgitáros) távozása után” – meséli Jakab Tamás. – „Neki esztétikailag elég nagy ráhatása volt a régebbi dalokra és alapvetően popposabb irányba igyekezett tolni őket, ami persze jól is állt nekik. Amikor viszont elment, reflexből "rockosodtunk". Dalszerzés szempontjából a legfontosabb zenekarok ebben az időben számomra a Dinosaur Jr. és a Weezer voltak, ez talán érződik is.”

Az elmúlt néhány év zenekaros eseményeit, és egyben azt, hogy miért fog megszűnni a Ludovika a Ninive megjelenésével, szintén a frontember foglalja össze: „Az első albumunk megjelenése után egy Kelemen Dávid nevű srác írt róla a blogján, aztán kb. két mondat után csatlakozott hozzánk basszusgitárosként. Dávid érkezése előtt kényszertrió voltunk és a számaink egy részét nem is tudtuk eljátszani, de aztán neki köszönhetően megint teljesek lettünk és meg tudtuk turnéztatni kicsit a korongot. Ezen annyira felbuzdultunk, hogy még egy saját minifesztivált is csináltunk Pásztón, Zagyvafeszt néven. Emellett készítettünk két videoklipet, az elsőt az egykori próbatermünk környékén, a másikat az előbb említett rendezvényen.

Ez a(z újra)kezdeti lendület aztán kissé megtört a tavalyi év végére, hirtelen több tagnak is átrendeződött az élete és emiatt visszavettünk a koncertezésből és arra koncentráltunk, hogy a Ninive dalai rögzítésre kerüljenek. Eközben egyre távolabb kerültek egymástól a jövőképeink, és most nyáron úgy döntöttünk, hogy nem nevezzük többé magunkat aktív zenekarnak. Vannak új elképzelések, tervek, alakulóban lévő zenekarok; de ezek már kívül esnek a Ludovikán. Múltidézésként játszunk majd időnként, de nagy valószínűséggel a Ninive lesz az utolsó albumunk.”

A Ninive tehát búcsúalbum is, az elmúlással és újrakezdés lehetőségeivel, veszteségekkel és küzdelmekkel foglalkozik; egy hanyatlóban lévő város életéből mesél el epizódokat, nem feltétlenül egybefüggően, „viszont laza kapcsolat mindenképpen van a dalok között, nagyjából következnek egymásból”. Először hallgassuk is meg a lemezt, majd után Jakab még külön dalonként is beavat minket a modern kori Jónás és társai történetébe.

Vér és Arany:
Tavaly nyáron láttam az Eldorádó című filmet és Eperjes Károly szavai nagyon megmaradtak bennem, az ihlette ezt a dalt. A mesélő látja, hogy az édesapja hogyan megy keresztül egy olyan időszakon, amikor az addig fontosnak hitt dolgok értéküket vesztik. Azért lett ez az intró, mert tulajdonképpen előképet ad a következő dalhoz.

A Titulus halála:
Az én fejemben az előző dal főszereplője tér vissza itt, évekkel később. Tulajdonképpen most ő okoz egy ilyen paradigmaváltást a hatalmon levő zsarnok meggyilkolásával. Ezt a szöveget együtt írtuk Dáviddal, nekem ez volt az első ilyen közösenírós élményem. A valós párhuzamról elég annyi, hogy a választási hisztéria kellős közepén születtek ezek a sorok.

Kanyar:
A fent említett váltásokkor nagyon sok indulat szabadul fel és ez mindenképpen próbára teszi a társadalmat. Ebben a dalban egy józan személy igyekszik szólni az emberekhez és az értésükre adni, hogy ilyenkor borzasztóan kell törekedniük arra, hogy megőrizzék emberi mivoltukat. A rerfénekben aztán jön a válasz... Ez a dal adta az EP címét egyébként, egy jó ismerősünk mondta, hogy ez a prófétaszerű fazon akár Jónás is lehetne.

Másban:
Itt mégis beüt a magánélet, csak nem az enyém. A felvázolt helyzetből adódik, hogy a változás itt nem békésen megy végbe, ez pedig legtöbbször veszteségeket jelent. Ez a dal erről a veszteségről szól. A házaspár egyik tagja meghal, de még beszélgetnek egyet előtte.

A rét:
Ez pedig a túlvilág, vagy valami olyasmi. Legalábbis én így képzelem. Az előző dal eltávozó szereplője itt rügy lesz és aztán örökké virágzik egy réten.

A cet:
Ez az egyetlen dal, amit ténylegesen a Ninivére írtam. A főszereplő a Kanyarban megismert itteni Jónás. Azt hiszem itt már elkerülhetetlen, hogy beszéljek az Istenképemről. Számomra ez egy eléggé nyitott kérdés, nem igazán tudok dönteni: nagyon szeretek Istenről írni, megszemélyesíteni őt, viszont a mindennapjaimhoz nem tudom hozzákapcsolni. Ezért van az, hogy a Rétben ott van a túlvilág, viszont az én Jónásom szimplán az emberek miatt akar jó ember lenni. Így aztán különösen elkeserítő a számára, amikor ezeknek az embereknek az adja az identitást, hogy félszavak miatt egymás torkának esnek.

borító: Prakfalvi Anna

a Ludovika Facebook-oldala

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.