Első albumát mutatja be az alternatív rockot, az indie zordabb hagyományát, a hard rockos attitűdöt és némi népzenei hatást egyedi módon keverő Ludovika. Rendhagyó módon Sallai Lacit kérték meg, hogy ajánlja őket.
A Ludovika "ízig-vérig Nógrád megyei zenekar", a tagokat "a szó szoros értelmében a Zagyva köti össze" - erről kapta címét a bemutatkozó album, amit itt a Recorderen lehet először meghallgatni.
A Ludovika Jakab Tamás énekes-gitáros "otthoni, egyszemélyes szobaprojektjének indult 2013 őszén", aztán hamar "rendes zenekarrá" lett; 2015-ben alakult ki a jelenlegi felállás: Horváth Gábor: dobok; Jakab Tamás: gitár, ének; Toldi Bence: gitár; Vincze Tamás: basszusgitár (ő a lemez rögzítése után kiszállt). A felvételt készítő, keverő, azon gitározó és vokálozó Szappan István a "virtuális ötödik tag". "Mind az öten más fajta zenét szeretünk és játszunk szívesen, de ebből nem csinálunk nagy gondot. Ami jön, azt bedobjuk a közösbe: Pixies, RHCP, Police, Weezer, QOTSA, 30y, hiperkarma, IHM és még sok minden más" - mondta Jakab Tamás.
A Zagyva szövegei "két és fél eléggé furcsa év epizódjaiból állnak össze. 17-20 éves koromban írtam őket, meg is látszik rajtuk: mindenféle tinédzseres szorongás, csalódás, elveszettség található bennük; de a végére szerencsére minden jóra fordult" az énekes-gitáros szerint.
"Amikor elkészült az album, arra gondoltunk, hogy a megjelenéskor jó lenne, ha egy külső személy is beszél róla. Lehetőleg olyan, akivel van egy-két közös pontunk és habitusban is passzol hozzánk. Sallai Laci (Felső Tízezer, Galaxisok, The Somersault Boy) személyében találtuk meg a legmegfelelőbb embert erre a célra, úgyhogy végszóként itt vannak az ő gondolatai a dalokról.
Mielőtt megkaptam volna ezt a lemezt, vajmi kevés információm volt a Ludovikáról, úgyhogy most nem abban szituációban állok itt, mint az a hallgató, aki ezeket a sorokat olvassa, ha történetesen nem ős-ludovikás. Az első érzésem az volt, hogy a Ludovikában erősen benne lakoznak a magyar alternatív és a nemzetközi indie zordabb hagyományai, ami meglepő módon kissé hard rockos ethosszal párosul. Nem tudom, hogy a láthatóan nagy műgonddal készült gitárszólók, az egy helyen szőnyegként kísérő Hammond orgona, vagy az időnként szinte népdalos dallamvilággal játszadozó, máshol Beck Zolit idéző ének hozza-e ez utóbbit magával, de kétségtelenül egyedi ízt kever a Ludovikához.
A Ludovika egyik nagy erénye a dallamérzékenység, amely például a Plazúr című dal ragadós refrénjében kitűnően megmutatkozik. Egyébiránt nekem bejön az a típusú zaklatottság, amivel a lemez kezdődik (Foggal-körömmel, Periklész), de az album legjobb pillanatait (3:55; 2 ok, hogy nálam hagy a pólód) számomra a második fele tartogatja. Nem tűnnek el a torzított gitárok, de más szerepben térnek vissza ezekben a dalokban, itt inkább színeznek-lebegnek, és itt szolgálják a legkiválóbban azt a dalszerzői célt, ami az én szívemnek kedves."
A Ludovika a Facebookon itt található. Ez tehát a lemez:
A borítót Prakfalvi Anna készítette. Mint Jakab Tamás mondta: "küldtem neki pár borítót a hangulat elcsípéséhez, rajzoltam egy pálcikaemberkét egy hídon és PAFF. Ezt hozta ki belőle. Ezek a "mintaborítók" egyébként olyan '90-es évekbeli emo zenekaroktól származtak, mint a Knapsack, a Sunny Day Real Estate és a Casket Lottery. Imádom az egész hangulatot, ami körbelengi őket és sajnálom, hogy Magyarországon az emberek 99,9%-nak az emo szóról egy tök más világ jut az eszébe. Úgy éreztem, ehhez az albumhoz valami ilyesmi pont ideális."