A Los Angeles megjelenése óta eltelt tíz évben Stephen Ellison, azaz Flying Lotus bebiztosította pozícióját, mint a hip-hop egyik megkerülhetetlen, állandóan új utakat kereső alkotója. Az "orvosi marihuána-korszak maximalista Brian Eno"-ja most egy huszonhét (!) számos albummal rukkolt elő, amin közreműködik többek közt Solange, Anderson .Paak, Herbie Hancock és David Lynch is. Lemezkritika a Recorder Magazin 73. lapszámából.
Előadó: Flying Lotus
Cím: Flamagra
Kiadó: Warp Records
Megjelenés: 2019. május 24.
Stílus: jazz-funk-hiphop
Kulcsdal: 9 Carrots
Nehéz. Nem írni róla, hanem hallgatni. Ha egy funk- és hiphopjegyeket hordozó, de tudhatóan nem súlyos zenékben utazó producer új lemezét veszi elő az ember, nyilván nem arra számít, hogy megterhelő lesz azt hallgatni. A Flamagra viszont nem egy egyszerű anyag. 27 dal, ami a mai EP-centrikus világban brutálisan sok. Mindezek ellenére a lemez nem túl hosszú, alig hosszabb egy óránál. Számtalan vendégzenészt vonultat fel (pl. David Lynch vagy Solange), de ez sem teszi emészthetőbbé ezt a furcsán vibráló anyagot.
6/10
Reszegi László
Az Anderson .Paakkal közös More klipje, amit Shinichiro Watanabe rendezett:
A David Lynch-csel közös Fire Is Coming klipje, amit maga Flying Lotus és David Firth rendezett:
Ajánlott bejegyzések:
-
Dream pop lynch-i értelemben, kis Badalamentivel. Chrystabell & David Lynch: Cellophane Memories (lemezkritika)
-
Mikor már hátradőlnénk chillezni. boebeck: boebeck (lemezkritika)
-
Egy elveszett törzs szertartási zenéje. SunMa: Helianthus (lemezkritika)
-
Izzás a hamu alatt. The Cure: Songs of a Lost World (lemezkritika)
-
Micsoda nő a Z generáció számára. Anora (filmkritika)
