„Láttam, hogy Veszprém fesztiválért kiált” – Interjú Mészáros Zoltánnal, a VeszprémFest szervezőjével

Tizenhat éve rendezték meg először Veszprémben az ország egyik legizgalmasabb, jazzre, világzenére és operára fókuszáló zenei fesztiválját, akkor még Veszprémi Ünnepi Játékok néven. A festői helyszíneken, kezdetben a veszprémi vár érseki palotájának terén, 2017-től a História Kertben tartott koncerteken olyan világsztárok léptek már fel, mint José Cura, Joe Zawinul, Bobby McFerrin, Jamie Cullum, Gregory Porter, Diana Krall, Gilberto Gil és Tom Jones. Az idei VeszprémFesten a UB40 két eredeti tagja, Caro Emerald és Katie Melua is fellép, a július 10-től 13-ig tartó rendezvénysorozat kapcsán a fesztivál alapító-szervezőjével, Mészáros Zoltánnal beszélgettünk kezdetekről, sikerekről, válogatási szempontokról.

Hogyan született meg a fesztivál ötlete?

Mészáros Zoltán: A legfőbb inspirációt az a helyszín szolgáltatta, amely a szabadtéri fesztivál helyszíne lett: a Veszprémi Vár főtere, a Szentháromság-tér. Láttam rajta, hogy a léptéke, jellege, hangulata – ez a kissé amfiteátrális, 18. századi barokk épületekkel körberajzolt világ – nemzetközi fellépőkért, sztárokért, fesztiválért kiált. Akkor én már rendezvényszervezőként dolgoztam, rendeztem néhány zenei programot ezer főig bezárólag; nem tűnt lehetetlenül nagy ugrásnak, hogy 2-2500 fős rendezvényt szervezzünk. Megkerestem tehát az akkori városvezetést egy „Pavarotti Veszprémben” munkacímen futó beadvánnyal – nem mintha különösebben reális lehetőségnek tartottam volna, hogy Luciano Pavarotti Veszprémben énekeljen, de azt gondoltam, ebből mindenki érteni fogja, hogy mi a fesztivál koncepciója.

Kisebb-nagyobb zökkenők után a város is mögénk állt. A város készíttetett egy megvalósíthatósági tanulmányt, aminek az lett az eredménye, hogy mindez nem megvalósítható – ezek után biztos voltam benne, hogy jó nyomon járok. Voltak azért benne jogos meglátások, például hogy kevés a parkoló, vagy nincs elég négy csillagos szállás Veszprémben, de az első 2004-es fesztivál során kiderült, hogy ezeket a problémákat is meg lehetett oldani, át lehet hidalni.

Zenei szempontból milyen célokat tűztek ki eredetileg? Hogyan választották ki a lefedett műfajokat?

Egyrészt végeztünk piaci elemzést, és mindenképpen olyan fesztivált akartuk szervezni, ami nem szerepelt az akkori palettán. Láttuk, hogy mi történik a fesztiválpiacon; Miskolcon, ahol csak opera volt, vagy Kapolcson, ismertük a Szigetet is. Másrészt a helyszín, az érseki palotára épülő színpad, ahová a sztárok a palotából sétálnak ki, valamilyen tekintetben határt szabott a műfaji választéknak – a rockzene helyett „finomabb” szubkulturálisabb műfajokat választottunk. Az opera, a jazz és a világzene lett a fesztivál három pillére, az első hat-nyolc évben ehhez ragaszkodtunk. 2008 és 2010 között kezdtünk el határozottabban nyitni a popzene felé is.

2010-ben lépett fel az Earth Wind And Fire, 2013-ban Craig David, aki még inkább pop. Ezeket az előadókat úgy választották ki, hogy passzoljanak valamennyire a korábbi felhozatalhoz?

Az első ilyen kísérletünk a The Gipsy Kings volt 2009-ben. Látszott, hogy teljesen más közönséget tudunk Veszprémbe vonzani, ha nem „csak” operát és jazzt kínálunk, hanem popzenei fellépőket is elhozunk. Azon belül a klasszikus popzene irányában keresgéltünk, az Earth Wind And Fire és a Kool & The Gang a soul-funky zsánerek ikonikus zenekarai, a Gipsy Kings a latin popot képviseli, Craig David is r&b-be hajlik. Soha nem mainstream pop előadókat kerestünk, őket nem is tudnánk ekkora nézőtérre elhozni, csak nyolc-tízezres arénába, vagy még nagyobb színpadokon. Közepes méretű fesztivál vagyunk, a mi 2-4000 férőhelyes helyszíneink már messze nem jazzklubok, de még mindig nem húszezres arénák.

A UB40 (ÉS A UB40) RÖVID TÖRTÉNETE

Hogyan választják ki az adott év fellépőit? Az ön egyszemélyi döntése, vagy kurátori csapattal dolgozik?

A végső döntést én hozom meg, de minden területen kapcsolatban állunk olyan referencia-emberekkel, akik javasolnak nekünk zenekarokat, fellépőket, figyelik a trendeket, előadókat. A nemzetközi ügynökségek is tesznek ajánlatokat. De most is van a telefonomban egy húsz-huszonöt nevet tartalmazó lista. Caro Emeraldot, aki idén teltházas koncerttel fogja megnyitni a fesztivált, már három-négy éve is el akartuk hívni, de most sikerült megfelelő időpontot találni, amely logisztikailag belefért az európai turnéjába. Az a húsz név tehát, aki adott évben nem jön össze a huszonötös listából, rögtön átkerül a következő évi listára. Görgetjük előre.

Tud mondani néhány nevet az álomlistáról, akiket a legszívesebben elhozna?

Megmondom őszintén, ebbe nem szívesen mennék bele. Őrült nagy a verseny, Magyarország a fesztiválok országa, egymásra licitálnak, nyúlják le egymás elől a sztárokat. Óvatosnak kell lenni, mert nagy az érdeklődés azokért az előadókért is, akik iránt mi érdeklődünk.

Milyen arányban dönt személyes ízlés alapján, vagy közönségigény szerint?

Nekünk természetesen van egy elképzelésünk arról, hogy mit szeretnénk; könnyen lehetne olyan fesztivált is szervezni, ahol ugyanazt a tíz-húsz magyar nevet hozzuk el, akik minden más fesztiválon is fellépnek. Szerintem ez unalmas, bár nyilván kielégít egyfajta közönségigényt. Mi tudatosan más irányt szabtunk magunknak, és Magyarországon kevésbé ismert, szubkulturális nemzetközi sztárokkal teltházat csinálni nagyobb munkát igényel. Ugyanakkor a jegyeladás is nagyon fontos számunkra. A költségvetésünknek durván az egyharmada jegybevételből áll össze. Fontos, hogy ezeken az ízléskategóriákon belül olyan előadókat hozzunk, akikkel a nézőteret többé-kevésbé meg is tudjuk tölteni. A Veszprém Arénát épp átépítik, a hírek szerint 8000 fős befogadóképességű aréna lesz belőle, ez 2020-tól a mi lehetőségeinket is bővítheti.

Hogyan változott a fesztivál fennállása alatt a közönség összetétele?

Az alapkoncepció mindig is az volt, hogy országos hatókörű fesztivál legyünk, tudtuk, hogy Veszprém nem tud kétezres nézőtereket megtölteni nemzetközi sztárokra. Közel nyolc éve mérjük a közönségünket, és látjuk, hogy a főváros nagyon erős: volt olyan koncertünk, ahol majdnem elérte az ötven százalékot a budapestiek vagy Budapest környékiek aránya. Dunántúl vezet, az egy-másfél órára lévő városok az elsődleges területek, de még a nemzetközi figyelem is egyre érzékelhetőbb, elsősorban Szlovákia, Ausztria, Szlovénia és Szerbia felől érkeznek külföldiek a koncertjeinkre. Az átlagéletkor negyven év körüli, bár ez is változó: az operának tavaly 54 volt, idén Caro Emeraldnak valószínűleg 27 körül lesz. De nem is akartuk soha megcélozni a fiatal demográfiát (18-30), stratégiailag e fölé lőttünk.

INTERJÚNK ASTRÓVAL, A UB40 EGYIK ÉNEKESÉVEL

Melyiket tartja a fesztivál eddigi legerősebb évének? Mely koncertek voltak a személyes kedvencei?

Nehéz kiemelni egyet. Tom Jonesnál nagyon meglepett, milyen jól hangszerelt át a bluesos-jazzes műfajba, a saját hangmagasságát is transzponálva, profi koncertet adott komoly látvánnyal. Nem volt rossz év, amikor Jamie Cullum, Gregory Porter, Diego El Cigala lépett fel, személyes ikonjaimmal, Salif Keitával, vagy Youssou N’ Dour-ral élőben találkozni is nagy élmény volt, illetve a mostani évünk is erős, az utóbbi öt év egyik legjobb jegybevételét produkálja, az eredeti terveinkhez képest húsz százalékkal erőteljesebb lesz, ami ki is segít most bennünket. Kíváncsi vagyok, Caro Emerald és Katie Melua az utolsó produkcióihoz képest miben mások.

(X) A VeszprémFest programját ITT lehet megtekinteni, jegyek a UB40 feat. Ali & Astro-koncertre, Katie Melua fellépésére, valamint Verdi Rigoletto című művének különleges koncertváltozatára korlátozott számban még kaphatók.

a tavalyi VeszprémFest hivatalos aftermovie-ja:

Gregory Porter a 2016-os VeszprémFesten: