Így érzed magad a sötétben, ha van humorod – Balázs Konrád (Twentees) ajánlja a Weezer új nagylemezét

Balázs Konrád többek között azért alapított zenekart, mert az MTV klipműsoraiban beköszönt egy-egy Weezer-videó. A Twentees azóta már harmadik nagylemezénél tart, a március 4-én megjelent Balkon egy kiváló gitárpopalbum a huszonéveseket foglalkoztató kérdésekről, rajta egy KFT-feldolgozással, a Fantasztikus lánnyal. Koncerten pedig március 8-án láthattuk őket legutóbb az A38-on a Konyha előtt. Konrád gyorsan lecsapott a Weezer március elején megjelent Black Albumára, hogy a Recorder magazin 70. lapszámába megírja, milyennek találja.

Előadó: Weezer

Cím: Weezer (Black Album)

Kiadó: Crush Music / Atlantic Records

Megjelenés: 2019. március

Stílus: Alternative rock

Kulcsdal: High As A Kite

Csalódhatnak azok, akik az év eleji feldolgozásalbum után különleges dobásra számítottak a Weezertől. A Black Album leginkább közepes, de abból legalább az erősebb fajta. A 2016-os White Album folytatásaként (?) íródott annyi csavarral, hogy jött közben a Pacific Daydream, meg ugye a feldolgozáslemez, de nehéz megállapítani a Weezernél, hogy pontosan mire gondoltak ezzel a tematikával. Az első színes album az 1994-es kékborítós debüt-LP volt, aztán jött a 2001-es zöld, majd a 2008-as piros lemez; lehet spekulálni, hova illeszkedik a fehér és a fekete album ebben a sorban, de beszéljünk inkább a zenéről.

Az már a megjelenés előtt, a címből is nyilvánvaló volt, hogy a Weezer pedigréjével nem szabad bedőlni egy ilyen elnevezésnek. Sorra erősít meg mindegyik dal, hogy nincs itt semmi sötétség, legfeljebb (ön)irónia: ez is csak egy eszköz a zenekar humor-eszköztárában. Annyiban mégis érdemes lovagolni a címen, hogy ez lett a Los Angeles-i csapat legkevésbé gitározós albuma. Vannak persze itt riffelések, még spanyol gitár is az első dalban, de ahogy Rivers Cuomo frontember maga is elmondta: zongorán írta az egészet. Ne gondoljunk itt Szabó Benedek-i kiteljesedésre a hangszerrel kapcsolatban, de legalább ebből is egyértelmű volt, hogy a Weezer még mindig képes szembemenni önmagával. Klisés eszközökkel és hangszerelési megoldásokkal parodizálja a kliséket. „Die, die, you zombie bastards” – szól a második dal refrénje. Egyből ezután hallhatunk egy olyan feeling-himnuszt, amiből legalább egy került minden korábbi albumra is: a Bevery Hills és a Feels Like Summer útján elindulva ezúttal a Living in L.A. ápolja ezt a hagyományt. L.A. után a rózsaszín felhők James Blunt-szerű világába érkezünk a Piece of Cake-kel, amit igazán lehagyhattak volna az albumról.

                                                                                                                                                       / Balázs Konrád

Történnek azonban rajta jó dolgok is: a világtól elvonulós hangulatú High As A Kite a lemez ékköve, de ki kell emelni az indie popos I’m Just Being Honestet, és a weezeresen torzított és monumentális záródalt, a California Show-t is. Hogy mi fogja össze a dalokat? Ezekben még annyi a közös, hogy zeneileg semmi közük egymáshoz, de ha valamiért, akkor ezektől a daloktól mindenképpen emlékezetessé válik az album. A beharangozó single-ként kihozott Can’t Knock The Hustle is sokak kedvence lehet, mert Cuomo-ékhoz hűen hozza a „ne baszakodjál velem”-hangulatot, de villantottak ők már nagyobbat ugyanerre a témára.

Ha addig nem, az utolsó előtti dalnál jössz rá, hogy felesleges itt bármit is túlbonyolítani: „It’s only complicated if you want it to be, do you know what I mean?” – hangzik el a kérdés a Byzantine-ben. Nehéz bárhova is tenni a Black Albumot: a tagok ötven körül vannak, nem most fognak megújulni, csak tizenvalahány lemez után ők is eljutottak egy pontra, ahol már elfogytak a riffek. Mondanivaló viszont maradt, ami a gyengébb dalokat is megmenti. És a zenekar köszöni szépen, jól van: a Pixies-zel turnézzák végig a tavaszt, számos fesztiválon lesznek headlinerek, a feldolgozáslemez hype-ja pedig akkora lett, hogy egyébként a Black Album nélkül is reflektorfényben tartotta volna őket egy ideig.

 Balázs Konrád 

 MÉG TÖBB LEMEZKRITIKA.

Weezer: Weezer (Black Album)