A zenei múzeumok is haladnak a korral – Öt modern példa

A 2020 végén nyíló Magyar Zene Háza számos külföldi zenei központról vehet mintát, olyan nagy múltú, vagy éppen egészen új fejlesztésű létesítményekről, amelyek sikerrel ötvözik a hagyományok megőrzését és az innovációt, egyaránt teret adnak az élő zenének és a múlt kiállítási tárgyainak, valamint interaktív eszközökkel teszik befogadhatóbbá a zenetörténetet és átélhetőbbé a zenei élményeket. Az alábbiakban négy európai és egy tengerentúli példát mutatunk be.

Haus der Musik (Bécs)

A bécsi Zene Háza hosszú múltra visszatekintő épületben, Habsburg–Tescheni Károly Lajos főherceg palotájában kapott helyet, az intézmény azonban a világ zenével és hangzással foglalkozó központjainak egyik legmodernebbike. A Haus der Musik 2000-ben nyílt, és azóta 3 millió látogató fordult meg falai között, az épület öt szintje pedig interaktív kiállítótereivel, hangversenytermeivel, iskolai programjaival minden zenei igényt kiszolgál.

A hagyományos zenetörténeti tárlatokat kreatív, ötletes és interaktív játékok egészítik ki, sőt, igazából ezek jelentik a múzeum legfőbb vonzerejét. A látogatók dobókockával szerezhetnek háromnegyedes ütemű keringőt, mozgás, hangok és vetített képek harmonizálásával hozhatnak létre operát, és kipróbálhatják magukat a Bécsi Filharmonikusok karmestereként: a zenészek meg is dorgálják azokat, akik nem tudják tartani a tempót. A számtalan virtuális térben a gyerekek és a felnőttek egyaránt felfedezhetik és tesztelhetik a hangok határait.

Cité de la Musique (Párizs) 

A Parc de la Villett csücskénél található létesítményt még Mitterand idején kezdték építeni: a komplexum 1995-ben nyílt meg egy 800-1000 fő befogadására képes hangversenyközponttal, egy kisebb koncertteremmel, 15-20. századi hangszerekre szakosodott múzeummal, könyvtárral, kiállítótermekkel. Christian de Portzamparc főépítész labirintusszerű, „álombéli falut” képzelt el, amely egész Párizs találkozóhelyeként funkcionálhat, és amit napokba telik bebarangolni.

2015-ben új, 2400 férőhelyes hangversenyteremmel bővült a létesítmény, melynek érdekes a kialakítása is: a négyszögletes alaprajzú terem az erkélyek és a karzat szintjén ovális formát vesz fel. A Cité de la Musique termeiben évente 200 koncertet tartanak, a múzeum 1793 óta gyarapodó gyűjteményét több ezer hangszer alkotja – az audiovizuális szolgáltatások révén meg is lehet hallgatni, ahogyan játszanak rajtuk –, a digitális könyvtárban százezer dokumentum kap helyet, a rendszeres workshopok és előadások pedig a zeneoktatásban játszanak nagy szerepet.

Scenkonstmuseet (Stockholm)

A svéd fővárosban lévő, előadóművészetnek szentelt létesítmény több nagy múltú múzeum összeolvadásából született: az 1901-ben alapított zenei, az 1921-től létező színházi és az 1973-ban alapított bábjátékmúzeum 2010-ben egyesült, majd egy pár éves zárva tartást követően 2017-ben új névvel nyitotta meg ismételten a kapuit. A múzeum korántsem konzervatív, a zenetörténeti kiállítások sorába bőven belefér a svéd popzene is.

A különböző művészeti ágak szintézisét megvalósító, háromemeletes intézmény által birtokolt tárgyak száma ezáltal meghaladja az ötvenezret; a gyűjtemény darabjainak – amelyek közül a legrégebbiek az 1500-as évekből származnak – természetesen csak a töredékét állítják ki, ám nem az unalomig ismert, kronológiai sorrendben, hanem egy narratív cselekményre felfűzve. A 2017-es átfazonírozás óta nagyobb hangsúlyt fektetnek az interaktivitásra is: interfészen keresztül vehetők igénybe a kiállított hangszerek, és különböző táncmozdulatokkal szerezhetők különböző zenei darabok.

Muziekinstrumentenmuseum (Brüsszel)

A belga hangszermúzeum a Royal Museums of Art and History nevű múzeumegyüttes részét képezi. Több mint nyolcezer hangszert számláló gyűjteményét még 1877-ben alapították, és eredetileg a Brüsszeli Királyi Konzervatórium oldalhajtásaként volt hivatott megismertetni a hallgatókkal a régi hangszereket. Magángyűjtők memcsak európai, hanem Európán kívüli – például indiai – hangszereket is adományoztak, illetve adtak el a gyűjteménynek.

A múzeumban jelenleg négy szinten tekinthetik meg a látogatók a kiállított hangszereket – és hallgathatnak bele csaknem kétszáz szemléltető zenei részletbe –: az alagsorban mechanikus, a földszinten népzenei, az első emeleten modern nagyzenekari, a másodikon pedig billentyűs és húros hangszerek képviseltetik magukat. A ritkaságok közül kiemelkedik a luthéal nevű, rendkívül érzékeny. regiszterekkel ellátott, cimbalomhangzású billentyűs hangszer, amely alig néhány darabban – például Ravel Tzigane című rapszódiájában – szólal meg kíséretként.

Studio Bell (Calgary)

Ennek a nonprofit múzeumnak/előadóközpontnak (régi nevén Nemzeti Zenei Központ) a kollekciója a kanadai zenetörténet 450 évét öleli fel. Az intézmény az 1990-es években kezdett billentyűs hangszereket gyűjteni, majd egy 191 millió dolláros, lenyűgöző formatervezésű, 226 ezer terrakotta csempével kirakott új épületbe költözött, amit 2016. július 1-jén, a kanadaiak nemzeti ünnepén adtak át.

Míg az előző példák legfőképp a klasszikus hangszerekre összpontosítottak, és azokat tálalták interaktív technológiák igénybevételével, a Studio Bell a modern vívmányok iránt érdeklődőknek kínál különlegességeket. A 2000 ritkaság között megtekinthető Elton John egyik zongorája, a Rolling Stones mozgó lemezstúdiója, vagy épp a TONTO, a világ első – és mindmáig legnagyobb – multitimbrális, polifonikus analóg szintetizátora, melyet használt Quincy Jones, Gil Scott-Heron és Bobby Womack is, de ebből a filmből is emlékezhetünk rá.

Magyar Zene Háza (Budapest)

A várhatóan 2020 végén megnyíló intézmény ismeretterjesztő és oktatási központként egyszerre lesz kiállító-, koncert- és pedagógiai tér. A ház föld alatti szintjén átfogó állandó zenetörténeti kiállítás várja majd a látogatókat, mely a magyar kapcsolódásokat is hangsúlyozva, a legfontosabb fordulópontokon és emblematikus alakokon keresztül ismerteti a zene fejlődését, úgy, hogy az zenei képzettségtől és életkortól függetlenül befogadható élményt adjon. Ez a szint ad otthont egy időszaki kiállítótérnek is, ami elsőként az elmúlt fél évszázad magyar könnyűzenéjének történetét dolgozza fel

A kiállítóterek mellett egy úgynevezett hangdóm is helyet kap az épületben. A különleges félgömb-alakú kupolatérben közel 200 hangszóró hoz majd létre „hologramszerű” hangtereket, így izgalmas helyszínek zenei és képi világát ismerheti meg a látogató, legyen az a természet hanga az Amazonas esőerdőinek közepén, tánc egy erdélyi lakodalomban vagy egy szimfonikus hangverseny élménye. A Zene Háza az oktatásában is szerepet vállal interaktív és játékos foglalkozásokon, saját élményeken keresztül alkalmazva a zenepedagógiát, és olyan programokat szervez, mint például egy zajszimfónia közösségi akció keretében történő komponálása.

A Magyar Zene Háza Facebook-oldala.

(A CIKK A MAGYAR ZENE HÁZA TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT.)