Chi-fi: nem dzsunka, csak olcsó

“Márka, amelyet korábban Amerikában szereltek össze, de ma már Kínában gyártanak” - írja Bill, az ismeretlen internetező 2005-ben a chi-fi szó első definíciójaként minden internetes szlengszó tárházán, az Urbandictionaryn. Még ifjabb George Bush állt a kormánynál, a HOPE sem volt még jelszó, nem hogy a mindent (is) gyártsanak Amerikában jelmondatot rejtő MAGA. Ez a cikk a nyomtatott Recorder magazin 67. lapszámában jelent meg.

Ha a mára ugrunk, akkor a chi-fi valami egészen mást jelent. Mértékadó hifis oldalakon is foglalkoznak olyan termékekkel - ezek jellemzően "agybadugós" fülhallgatók – amelyek ár-érték aránya kiemelkedően jó.

A chifistává válás folyamata viszonylag jól dokumentált. Az ember elhagyja az AKG, Bose vagy Grado eszközökkel kipárnázott lakását. Az interneten találkozik egy négy-öt-húsz dollárba kerülő eszközzel, amiről ódákat zengenek. Fejben kiszámolja, hogy hány sört adnának a kínai jószág áráért, és megnyomja a vásárlás gombot. Innentől a szerencse dönti el, mennyire csúszik bele az ember.

A legnagyobb kihívás a tucatnyi új márkanév megjegyzése. Aki próbált már kínai telefont venni, ami nem Huawei (vagy Honor) és nem is Xiaomi, az ismerheti az érzést. Az ember beszabadul az Ulefone-ok és Leagoo-k közé, és csak pislog. A chi-fi márkák is ilyenek, meg kell barátkozni azzal, hogy Magaosi, Kinera, Yersen, HiHiman vagy a különösen piacos hangzású HiSenior eszköz lóg a nyakunkban. Hozzánk nőni nem fog, mert amennyiben nem cserélhető kábelű modellt választottunk, pont ugyanolyan gyorsan fog elhalálozni, mint a drágább példányok. Ha tervezett elavulásról nem is illik beszélni, határa van annak, hogy X forintért mennyi műszaki tartalmat lehet vásárolni. Mindenki tisztában van ezzel, aki elhasznált már pár garnitúra iPhone-töltőkábelt.

Mindig észben kell tartani, hogy nem minden kínai audioeszköz a világ csodája. Bőven van olyan is, amikor az ember egy marék dollárért tényleg azt az ipari hulladékot kapja, amit várt. Ez viszont nem jelenti azt, hogy például 14 dollárért nem szerezhetünk be agyondicsért fülhallgatót. Az idei nyár vége és ősz eleje csodája pont egy ennyire olcsó audioeszköz volt, a KZ ZSA nevű fülhallgató, amit az Audio Technica egy korábbi mérnökének cége gyárt. Ingyen postázással néha 2800 forintért is be lehet szerezni, ami már sörben is kifejezhető összeg.

Annyi sznobság azért van a Head-Fi fórumának audiofil közönségében, hogy 100 dollárnál olcsóbb termékeket nem engednek a toplistájukra. Hozzátéve, hogy ha valami akciósan 75 dollár, akkor jöhet. De még ezen a listán is 200 dollár, azaz 56 ezer forint a legdrágább darab. Ennyiért már nagyon jó fülhallgatókat már lehet kapni, de az audiofil kategória még épp csak elkezdődik itt.

A chi-fizés legnagyobb hátránya, hogy próbálgatni nem igazán lehet az eszközöket. Fülhallgatót úgy jó vásárolni, hogy az ember meghallgatja a kedvenc számait, majd pirulás nélkül megveszi azt a fülest, amelyiken a legjobban szólnak és még belefér a keretbe. A kínai rendelésnél ez a lehetőség kiesik. Olvasgathatunk kritikákat arról, hogy milyenek a mélyek, a magasok, mennyire tudja elhelyezni a fülhallgató a zenészeket a térben. Ezek valós jellemzők, állhat és bukhat rajtuk a műélvezet, de nehéz átadni őket írásban. Úgy meg különösen nehéz, ha a kritikát író személyes bejáratási gyakorlatát – például egy nap rózsazaj és három nap véletlenszerű zene mielőtt egyáltalán a fülébe dugná a fülest - is meg kell közben ismerni. Van némi esélyünk arra is, hogy mire megrágtuk és megemésztettük a bölcsességet, a gyártó nevet cserél, a terméket áttervezik, és kezdhetjük az elejéről az egészet. Spórolni nem mindig a legolcsóbb dolog, ha az időnkkel is számolunk.

Végül csak annyit, hogy a példák nagyrészt a fülhallgatók közül valók. Ezek a legolcsóbbak, és az embernek úgyis van 2-3-4 fülhallgatója. De chi-fiből létezik erősítő, digitális zenelejátszó, még talán lemezjátszó is. A keresgélésre szánt idő függvénye, hogy mit találunk.

szerző: Szedlák Ádám