A Nirvana frontembere egy eddig kiadatlan, vágatlan, 1991-es rádióinterjúban fejtette ki a véleményét arról, hogy a fehér embereknek miért nem lenne szabad rappelniük.
A tízperces interjút a riporter, egy bizonyos Roberto LoRusso tette ki még a hónap elején, a mellékelt leírás szerint a barátai unszolására. Azért is kellett sokáig győzködni, mert saját bevallása szerint rettenetesen kérdezett: az akkor 21 éves fiatalember Londonban (de nem az angol fővárosban, hanem az azonos nevű, Ontarióban található helyiségben) kapta mikrofonvégre a Kanadában turnézó Kurt Cobaint főiskolai rádiója, a CHRW részéről. Mint írja, nem készült fel rendesen a kérdésekkel, így például legelőször azt tudakolja Cobaintől, miért jött el Kanadába turnézni (a válasz természetesen: mert leszervezték neki). „Minden tiszteletem Mr. Cobainé, mert rendkívül türelmesen és kedvesen válaszolt a kérdéseimre, tekintve, hogy milyen felkészületlenül érkeztem” – jegyzi meg szabadkozása közepette.
EGY SZŐKE SRÁC HAGYATÉKA - NÉGY ÉVE COBAINRE EMLÉKEZTÜNK
Ám még ezzel együtt sem csak kizárólag kordokumentumként érdekes a beszélgetés. A végén LoRusso a hip-hoppal kapcsolatos véleményéről kérdezi egy korábbi interjúra hivatkozva, melyben Cobain azt állította, a fehér embereknek nem kéne rappelniük, mert már „amúgy is épp elég régóta nyúlnak mindent a feketéktől”. Cobain először eltűnődik, vajon részeg volt-e, amikor ezt nyilatkozta, de aztán kifejti a gondolatait a rapzenéről: „Bírom a rapet, de a nagy része annyira nőgyülölő, amit már nem tudok elviselni. Nem vagyok akkora nagy rajongója. Abszolút tisztelem és szeretem, mert azon kevés új műfajok egyike, amelyek eredetiek. De amikor egy fehér ember rappel, az legalább olyan kínos, mint amikor egy fehér ember táncol. Mi sem táncolni, sem rappelni nem tudunk.” A riporter ezután bizonygatja, hogy márpedig neki a génjeiben van a bugi, mire Cobain barátságos cukkolással felel: „Remek, ezek szerint születéskor eltávolították a térdkalácsaidat.” (Cobain egyébként az 50 kedvenc lemeze közé beválogatta az It Takes A Nation Of Millions To Hold Us Backet a Public Enemytől; annak pedig se szeri, se száma, ahányszor rapperek szokták emlegetni a Nirvana frontemberét.)
SOSEM LÁTOTT FOTÓK MÉG KORÁBBRÓL: A NIRVANA 1989-ES BUDAPESTI KONCERTJÉRŐL!
Az interjú másik érdekes szegmensében az énekes-dalszerző-gitáros gyors pillanatfelvétellel szolgál egy átmeneti korszakról a Nirvana életében. Az interjú 1991. szeptember 20-án készült, azaz négy nappal a Nevermind megjelenése előtt, így természetesen szóba kerül a beszélgetés során a kiadóváltás, a DGC-hez való leszerződés is. Cobain ennek kapcsán összefoglalja a szerződéskötésért kapott pénz útját. „A 175 ezer dollár 30 százalékát leadózzuk, 15 százalék jut az ügyvédnek, 10 százalék a menedzserünknek, hetvenezer a Sub Popnak, vagyis marad nekünk kábé 20 ezer, amiből vehetünk felszerelést. Jelenleg nincs hol aludnom” – mondja az énekes, bár rögtön hozzáteszi, hogy nem nyomorog, nem panaszkodik, „ez így is több pénz, mint amit életemben valaha kaptam… nem is kívánhatok ennél többet.”
KINEK MIT JELENT A NEVERMIND? ZENÉSZEK SZTORIJAI A LEMEZ 25. SZÜLETÉSNAPJÁN
A teljes interjú alább meghallgatható:
