A Witchrot nevű doom/sludge metal együttesről fennállása alatt vélhetőleg még torontói székhelyükön sem sokan hallottak: YouTube csatornájuk sincs, Bandampükön egy darab, négyszámos EP vásárolható meg, Facebookjukat pár napja még csak ötszázan kedvelték. Feloszlaniuk viszont olyan frappánsan sikerült, hogy azóta megtriplázódott a kedvelőik száma. Ez itt a vicc helye, de közben mégsem.
A zenekar egyik tagja – feltehetően a frontember – vasárnap este jelentette be a szakítást a Facebook-oldalukon, és muszáj először szó szerint idézni a teljes bejegyzést. „Azon sajnálatos tény következtében, hogy a gitárosunk megdugta a barátnőmet, akivel majdnem hét éve vagyunk együtt, a WITCHROT határozatlan időre szünetelteti a működését. Én ellenben más helyen, más időben folytatom majd a zenekarosdit, mert fűt belülről a gyűlölet, lassan buzog fel belőlem a zene, és semmi kétség, hogy minden eddigit felülmúlóan pusztító, szenvedéssel teli szerzemények fognak születni tőlem. Kösz a támogatást, nyomjátok keményen – Peter.
Ja, és a dobosunk amúgy meghalt…”
Rögtön a felütés mesteri stílusérzékre vall, a hivatalos, szabatos megfogalmazásba beágyazott trágár köznyelvi fordulat belső ellentéte máris megalapozza a bejegyzés érzelmi feszültségét. Azután egy mondatba sikerül belesűríteni a szerző mérhetetlen önbizalommal párosuló világfájdalmát, az érzékletes képek, az operai szenvedélyek, a bosszú mitikus léptékei olvasatára az összes romantikus költő elbújhatna szégyenében. Az utóirat hibátlan komikus időzítése teszi fel a koronát a mesterműre, tényleg nehéz elhinni, hogy ez nem a This Is Spinal Tap méltatlanul kivágott, morbid slusszpoénja. A kép pedig valóságos hulladékművészet.
A zenetörténelem hemzseg az emlékezetes feloszlásoktól, az Oasistől az Everly Brothersen át az Eaglesig, és ha más tekintetben nem is, most kivételesen egy napon lehet említeni velük a Witchrotot. Megérdemlik.
MÉG EGY TUCAT ZENEKAR, AKIK SOHA NEM FOGNAK ÚJRA ÖSSZEÁLLNI
