Ez elment vadászni. Beszámoló és fotógaléria Anna Calvi budapesti koncertjéről.

Anna Calvi 2011-es debütáló albumát felfokozott várakozás előzte meg, hiszen pályája elindításában a producerlegenda Brian Eno segédkezett, és zenekara már az ezt megelőző évben az Interpollal és a Nick Cave-féle Grindermannel turnézott. A lemez rögtön az egyik legérdekesebb és legeredetibb női dalszerző-énekesként pozicionálta őt a világ független zenei térképén, és a hazai közönségnek sem kellett sokat várnia, 2012-ben a Szigeten, One Breath című második albumának turnéján pedig az A38-on mutathatta be ihletett, tüzes gitárjátékát. Legújabb nagylemeze, a Hunter emelte a tétet, hiszen öt év várakozás előzte meg, a nyáron megjelent Don't Beat The Girl Out Of My Boy beharangozó kislemez pedig az eddigieknél jóval poposabb hangzást vetített előre. Calvi a Hunter turnéján ismét az A38-on vendégeskedett. Koncertbeszámoló azoknak, akik nem voltak ott és tucatnyi fotó testközelből azoknak, akik nem fértek oda a színpadhoz.

Amennyire határozottan cserélte le Calvi új albumán az első két lemez zabolátlan gitározását egy jóval frappánsabb és némileg rádióbarátabb hangzásvilágra, annyira jogosan kérdezhettük magunktól, hogyan fogja mindezt zenekarával a színpadon reprodukálni. Különösen, hogy az együttes felállása – Calvi eddigi szokásait követve – a lehető legminimálisabb: billentyűn és ütőhangszereken Mally Harpaz, dobon Alex Thomas kíséri őt.

A félig megtelt A38 gyomrában Calvi jellegzetes vörös blúzában és kopottas, gyönyörűen megszólaló Telecaster gitárjával lép színpadra, meglepő módon az igencsak lírai Swimming Pool akkordjait simogatva. Az új album egyik leglassabb száma lévén ez aligha alkalmas a közönség felkavarására, a dal hűsítő hullámai inkább a nézők lecsillapítására lennének jók a koncert egy későbbi pontján. Ígéretes választás viszont a folytatás, az új nagylemez címadó dala. A Hunter az LP egyik rafinált eleganciával megkomponált csúcspontja, ami hatásosan sűríti össze az énekesnő új hangzásvilágát egy áramvonalas popdalba. Élőben azonban a dob és a billentyű vékonyka alátámasztást ad, Calvi pedig esetlenül tolakodó torzított gitárjával próbál uralkodni a dalon és egyben tartani az imbolygó hangszerelési kísérletet. Remek hangja, mely ebben a dalban erősen Bowie-hatású, elvész az elemek között. Bátorság részéről, hogy felvállalja ezt a szerepet, amikor mások inkább további hangszereket hívnának segítségül, de a dal vége inkább megkönnyebbülést jelent. Nem sokat segít az ezt követő Indies or Paradise sem, ami az album egyik legkevésbé figyelemfelkeltő száma.

Minden esély megvan arra, hogy ezen a ponton a koncert érdektelenségbe fulladjon, amikor is felcsendül az As A Man nyitó témája, a lemezhez képest érezhetően vagányabb lüktetéssel, és egy titokzatos, jó érzés lepi el a hajót. A nyolcvanas évek (igen, Duran Duran!) gated reverb hangzására hajazó dobpörgetések egyenesen mosolyra fakasztóak, miközben Calvi szuggesztív énekével elkezdi közelebb csalogatni a hallgatóságát, és szaggatott, ritmizáló gitározásával határozott dinamikai löketet ad, egy második, izmosabb fejezetet hozva a koncertprogramba.

18+ A HUNTER SZEXUALITÁST ÜNNEPLŐ VIDEOKLIPJE

És mindez lassan forgataggá fajul. A Wishben Calvi játéka olyan intenzitást sugároz, mintha PJ Harvey első kislemezét, a Dresst hirtelen a Stooges nyers erejével turbózták volna fel, és semmi kétségünk nincs afelől, hogy a villanygitárt pont ilyesmire találták ki. A dalt Calvi egy tízperces hömpölygő folyammá alakítja, amiben a féktelen, zakatoló alaptémát fátyolos, álomszerű refrén, majd temperamentumos gitárszóló követi, és végül a dalt a pulzáló basszusra lecsupaszító Calvi megszállottan könyörög a közönségnek, hogy „No, don’t you stop me!”, ami után a zenekar természetesen még egy megsemmisítő csapást mér ránk. Azt is mondhatnánk, hogy „ezért jöttunk”, de a dal albumverziója semmiképpen sem sejtetett ilyen nagyívű, katartikus kivitelezést, ami után nem is lesz könnyű folytatni.

De Calvi ezt is tudja, tudja, hogyan kell. A kizárólag az új lemezre koncentráló blokk után az instrumentális Rider To The Sea túlvezérelt gitárja amolyan intróként konferálja fel az első album dalait, és lélegzetnyi szünetet enged a Wish felfokozott hevülete után. A Suzanne & I és az I’ll Be Your Man emlékeztetnek arra, hogy mennyire erős volt az énekesnő bemutatkozó anyaga, és egyértelművé teszik, hogy Calvi korábbi, gitárcentrikusabb dalai sokkal jobban megállják a helyüket élőben. Hangja mindvégig magabiztos, és ezekben a dalokban operás vonásai is csak annyira manírosak, mint egyik zenei előképe, Siouxsie Sioux esetén: semennyire, ebbe a kissé teátrális, misztikus tónusú zenei kontextusba pontosan passzolnak.

Újabb, poposabb számai is akkor ütnek igazán, ha az albumnál ösztönösebbre, karcosabbra fogja előadásukat. A Don't Beat The Girl Out Of My Boy a Hunterhez hasonló módon áldozatul esik a kissé erőtlen és aránytalan hangszerelésnek, de a koncertnek ezen a pontján ez már nem tudja a közönség kedvét szegni, főleg, hogy az Alpha Sonic Youth-ihletésű monumentális gitártekerésének Calvi oly mértékben megadja a módját (és hangerejét), hogy az a koncert újabb fénypontját jelenti.

A ráadás első dala, a Desire egy jól megérdemelt tiszteletkör, itt a lelkes közönséget Calvi már teljesen a markában tartja, és minden erőlködés nélkül, mint egy régi barát hozza le nekünk ezt az amúgy fajsúlyos slágert az első albumról. Záródalként pedig egy Suicide-feldolgozás, a Ghost Rider szólal meg, melyet Calvi 2014-es Strange Weather EP-jén meg is jelentetett (a nagyhatású amerikai protopunk duó dalát feldolgozta többek között az R.E.M, Henry Rollins, a Horrors, a Young Gods és hangminta formájában M.I.A. is). A dalt Calvi a Wish ívéhez hasonlóan elnyújtott építkezésként tárja elénk, mely orkánszerű kitörésekbe torkollik, és magával rántja a közönséget. Titokban bíztam benne, hogy az új lemezt lezáró gyönyörű Eden is műsorra kerül, de egy ilyen befejezés után semmilyen további dalnak nem lehet helye. Calvinak továbbra is a nyers, szenvedélyes játék áll jól. Anna, kérlek ne hagyd abba!

Szerző: Kucsma Tamás

Lékó Tamás ihletett fotói a koncertről.