Aki kérdez: a rajongók. Aki válaszol: Nick Cave!

Aki volt már Nick Cave-koncerten, tudja, hogy az énekes minden eszközt megragad, hogy intenzív kapcsolatot teremtsen a közönséggel, legyen szó szemkontaktusról vagy érintésről; a Skeleton Tree hazánkat is érintő turnéján minden koncert végén a színpadra hívta a nézőket, idén tavasszal pedig négy állomásból álló Q&A turnét tartott, ahol kérdezni lehetett tőle. Ez utóbbihoz, a rajongókkal folytatott párbeszédhez hozott most létre egy új netes platformot.

A The Red Hand Files nevet viselő oldal hasonlóképp funkcionál, mint a levelezőrovatok az újságokban: a neved és tartózkodási helyed megadása után beküldhetsz Cave-nek egy kérdést, és ha szerencsés vagy, válaszolhat rá egy posztban. Közvetlen a kapcsolat, nincs moderátor. Eddig hat poszt, vagy inkább nyílt levél jelent meg az oldalon – néha csak egy válasszal, máskor többel –, nyilván ennek sokszorosára tehetőek a megválaszolatlan kérdések. De nem is ez a lényeg, hanem hogy a Bad Seeds-frontember megkapó őszinteséggel, nyíltsággal, gyönyörűen vall a legszemélyesebb témákról.

Ilyen például a fia, Arthur halálának feldolgozása. Egy rajongó a saját veszteségeiről mesélve azt kérdezte, hogy Cave és a felesége kommunikálnak-e valahogy a fiukkal (az álmaikban, például), mire az énekes megosztotta vele a gyász és a szeretet összefonódásáról vallott gondolatait. „Érzem, hogy mindenütt jelen van a fiam, még ha nincs is velem. Hallom, hogy beszél hozzám, gondomat viseli, irányít, még ha nincs is velem. Rendszeresen meglátogatja Susie-t az álmában, beszél hozzá, vigasztalja, még ha nincs is vele. Az ijesztő gyász nyomában fénylő fantomok járnak. […] E szellemek olyanok, mint az ötletek, a lehetőségek tárházai. Kövessétek az ötleteiteket, mert az ötlet túloldalán változás, fejlődés, megváltás vár. Teremtsétek meg a szellemeiteket. Hívjátok őket életre. Beszéljetek hozzájuk.”

ITT ÍRTUNK A ONE MORE TIME WITH FEELING CÍMŰ NICK CAVE-DOKUMENTUMFILMRŐL

Érdemes végigolvasni az összes nyílt levelet; akad köztük, amelyikben az állatokhoz és a természethez fűződő viszonyáról mesél, máskor arról, hogy érzi-e a rajongók szeretetét, vagy épp arról, milyen fontos számára a Warren Ellisszel való barátsága, hogyan dolgoznak együtt. Az első poszt arról szól, hogy hogyan nyerte vissza a világra való rácsodálkozás képességét („A kreatív emberek általában véve előszeretettel csodálkoznak rá dolgokra. A súlyos traumák azonban megfoszthatnak minket attól, hogy ámulatba tudjuk esni.”) Sőt, még az is kiderül, hogy Cave és Ellis beszélgettek a Grinderman nevű mellékprojekt feltámasztásáról, mert a jelenlegi közérzetet tekintve szükség volna rá, bár Ellis megvárná Trump újraválasztását, hátha eljátszhatnák a beiktatáson a No Pussy Bluest. („Nem tudom eldönteni, vajon tréfált-e.”)