Nagykanizsa pop és feszt – jövő hétvégén startol az Ohmydeer fesztivál

Magyarország délnyugati régiójában eddig nem volt számottevő zenei fesztivál, de az augusztus 31-én és szeptember 1-én zajló, azaz a nyár utolsó napján, a jövő hétvégén kezdődő Ohmydeer változtat ezen a helyzeten: a Nagykanizsa melletti Csónakázó-tó környékén fellép a Morcheeba, a Toploader, Apparat, a Hot Chip és lényegében a teljes hazai underground-mezőny. Ajánlónkban a város poptörténeti érdekességeit is vázoljuk.

Nagykanizsa poptöri

Szinte minden magyarországi régiónak és égtájnak megvan már a maga emblematikus fesztiválja: VOLT (Sopron, Északnyugat-Magyarország), Balaton Sound (Balaton déli partja), Művészetek Völgye (Balaton északi partja), Fishing On Orfű (Dél-Dunántúl), SZIN (Szeged és Délkelet-Magyarország) vagy a Campus (Debrecen és Északkelet-Magyarország). Egyedül az ország délnyugati csücske maradt eddig valamirevaló, nemzetközi zenekarokat is felvillantó könnyűzenei fesztivál nélkül. Egészen eddig a pillanatig, ugyanis augusztus végén-szeptember elején, Nagykanizsán elindul Ohmydeer néven Magyarország első erdőfesztiválja, rögtön elsőre a magyarok mellett angol, német és holland fellépőkkel.

Ha könnyűzenei szempontból meghatározó magyar városokat kellene kapásból felsorolni, akkor Pécs, Debrecen, Miskolc vagy Szeged biztosan előbb jutna eszünkbe, mint Nagykanizsa. Bár országosan ismert zenekar valóban nem indult innen, de több műfajnak/szubkultúrának is akad olyan elismert képviselője, amelyiknek van nagykanizsai kötődése, és létezett valaki, aki egyenesen Amerikában csinált karriert.

Az amerikai musical egyik fontos figurája, Sigmund Romberg, ugyanis Rosenberg Zsigmond néven Nagykanizsán született, még az 1880-as évek végén, majd New Yorkba kivándorolva, korának egyik legsikeresebb zeneszerzője lett, akinek darabjait felváltva játszotta a Broadway. Egyik musicaljét például Gershwinnel írta közösen, egy másikban meg Fred Astaire játszotta a főszerepet, számai pedig többek között Oscar-díjas Tom & Jerry-epizód (A két muskétás, 1952) betétdalaként, Miles Davis-, John Coltrane-, Bing Crosby- vagy Barbra Streisand-feldolgozásként végezték.

Jelen pillanatban kétségkívül Sidlovics Gábor, a Tankcsapda gitárosa a leghíresebb kanizsai születésű zenész, szorosan mellette pedig ott van Diaz a Wellhellóból, de szintén kanizsai a magyar underground elmúlt 10-15 évének egyik legszórakoztatóbb, minimalista szintipunkzenekarának, a Csermanek Lakótelepnek a basszusgitárosa, becenevén Szőnyeg, vagy a Recorder egyik kedvenc 2017-es magyar lemezét összehozó; kísérleti, noiserockos Pozvakowski dobosa, Bánáti Zsombor. Nagykanizsa hiphopban sem rossz, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Recorderen megírt magyar hiphop hőskoráról szóló cikkben is megemlített Szárcsa, de náluk is ismertebb a Ryhme Project Földalatti Beatek című száma, ami közel 600 ezer megtekintésnél jár.

Fesztiválokra is akad azért példa. Csupán egy évvel a Sziget (és a VOLT) indulása után, 1994-ben Kanizsa is megrendezte a maga egyhetes programsorozatát, Világvégi Zenei Napok címmel, többek között olyan zenekarokkal, mint a Kispál és a Borz, a Pál Utcai Fiúk, a Másfél, az Anima, a VHK vagy a Trottel. (Az eseményt a rövid ideig létező Hely Pinceklub és Art Mozi szervezte, és akit érdekel a rendszerváltás utáni magyar kultúrpolitika, érdemes elolvasnia ezt a tanulságos interjút arról, hogyan lehetetlenítették el a föld alól, egy pincéből, néhány lelkes fiatal által elindított, gyorsan népszerűvé vált klubot.)  

Bár a Recorder profilja nem a jazz, de mindenképpen megérdemel egy mondatot az 1973 óta létező Kanizsai jazzfesztivál is, már csak azért is, mert a legendás Syrius zenekar kevés fennmaradt felvételei közül az egyik (Magas fák közt) ezen a fesztiválon került hangszalagra, pont 1973-ban.

És muszáj még megemlítenünk Csühes Palit, aki a Nagykanizsa melletti faluból mozgatja fáradhatatlanul és rendkívül lelkesen a budapesti koncertélet egyik meghatározó csoportosulását, a RNR666-t, amivel a világ minden tájáról (még Puerto Ricóból is!) hozzák el Magyarországra a legérdekesebb punk, blues, garázsrock és istentudjamilyen zenekarokat.

Ohmydeer fesztivál

Az augusztus 31. és szeptember 1. között először startoló Ohmydeer fesztivál valószínűleg új fordulópontot jelent a város kulturális életében és persze több szempontból is érdekes. Először is: Nagykanizsán, meg egyáltalán a délnyugati régióban korábban még soha nem léptek fel az angolszász popzenében is jegyzett zenekarok. Itt lesz a triphopból indult, de szépen-lassan sok más műfajba is el-elkalandozó angol Morcheeba és a Dancing In The Moonlight feldolgozás slágerével befutott, szintén angol gitárpopzenekar, a Toploader. Az elektronikát a holland Weval, a német Apparat dj-szettje és az igazán nagy fogás, a Recorderen is többször körberajongott, angol Hot Chip fogja képviselni, igaz, ők is „csak” dj-szettel (ketten jönnek el a zenekarból), de simán elképzelhető, hogy valaki kizárólag miattuk fog ohmydeerezni.

Másodszor: Budapesttől viszonylag távol, egy koncerthelyszínként egyáltalán nem bejáratott vidéki városban sikerült összegyűjteni egy sereg, olyan friss magyar gitárzenekart, a Mayberian Sanskülotts-tól kezdve a Dope Calypsón (Burundi Dance Floor Revolution című számuk adja a fesztivál dalát - lásd lent), a Middlemist Reden, a Fran Palermón át, a Panel Surfersig és a Run Over Dogs-ig bezárólag, és egy rakat olyan izgalmas, elektronikában utazó előadót/dj-t/dj-kollektívát, mint a Galactic Jackson, a Wave Twins, a Decentralizált Pálmafák, a Fossiles De L’Atlas, Soundbank & Route 8 vagy Ákos V, akik most tényleg meghatározó szereplői a budapesti zenei életnek, és minden fontosabb fesztiválon, klubban, koncertteremben, partyn ott vannak.

A jól ismert, mainstream nevek is mindenképpen aktualitásról tanúskodnak, hiszen a Hősök, a Wellhello (Diaz hazatér!) vagy a Blahalouisiana biztosan a legnépszerűbb magyar előadók közé tartoznak, és koncertet fog adni három olyan előadó is, aki már régóta a pályán van: Ákos (aki 50. születésnapi fesztiválprogramját mutatja be), a 30Y és Žagar.

És a harmadik dolog, talán a legfontosabb: különösen kiemelt szerep jut a helyszínnek, magának a környezetnek is, hiszen a fesztivál neve is erre utal, mottója pedig így szól: „Murafölde Zala megye és Magyarország legerdősebb vidéke. Itt még a vadak az urak.” Az Ohmydeer a Nagykanizsa melletti, nagyszerű helyen fekvő Csónakázó-tó környékén lesz: a Main Stage a tó mellé, a Forest Stage a tó melletti erdőben emelkedő dombtetőre épített, frissen felújított, 50 méter magas kilátó elé fog kerülni, és lesz még egy harmadik színpad is (The Staropramen Deck), szintén a tó mellett, kizárólag dj-k fellépéseivel.

A természetközeliség a környezettudatosságban is megjelenik: lebomló pohárból ihatjuk a sört, elektromos autóval furikázzák a fellépőket és persze a szelektív hulladékgyűjtésre is odafigyelnek.

A fesztivál területén megjelenő dekorációk és installációk is erre fognak ráerősíteni, ide sorolható például a Rebotkit start up projektje, ami különféle hulladékok és dobozok felhasználásából épít robotokat. Lesznek meglepetésdekorációk a tavon is, amiket a MOME volt diákjai terveztek, és a Négyszögletű Kerek Erdő installáció is érdekesnek hangzik.  

A jegyárakról, az utazásról, szállásról, a programok pontos bontásáról a fesztivál hivatalos honlapján és Facebook-oldalán megtalálható minden információ (Ohmydeer-Insta erre), úgyhogy egyetlen dolog maradt csak hátra, szépen autóba ülni, buszra vagy vonatra szállni, és elutazni Nagykanizsára, a Csónakázó-tó mellé, ahol, tudjátok, még a „vadak az urak”.

Soós Csaba

Ohmydeer-teaser: