Dalinda: Dalinda (lemezkritika)

Az év a capella folklemeze. Aki nem gondolja magáról, hogy érdekelheti, az is tegyen vele egy próbát.

Kiadó: Fonó

Megjelenés: 2018.

Stílus: a capella folk

Kulcsdal: Menyecske

Többet hallgattam ezt, mint a világ összes többi a capella folklemezét együttvéve, ami azért érdekes, mert jelzi, hogy a Dalinda bőven izgalmas lehet a maga célközönségén túl. A három, sok formációban aktív énekesnő, Orbán Johanna, Paár Julianna és Tímár Sára pusztán a hangjával leköt negyven percig: megnevettetnek, meghatnak, elringatnak stb. – ugye ez mind a zene funkciója, amit sokáig a népzene töltött be (bár akkor nem hívták így). Nagyszerű a dalválasztás – aki nem szakértő, sok ismeretlen gyöngyszemet fog találni –, átgondolt, hatásos a dramaturgia. Olyan teljessége van a megszólalásnak, hogy nem hiányzik semmi az ének mellől; és kellően változatosak az a capella feldolgozások: hol hagyományosabbak, hol kórusszerűek; bevonnak hangulatfestő elemeket, megoldásokat a világ más tájairól. A három énekesnő nemcsak szépen énekel, hanem benne van az előadásban az egyéniségük is, ami nem triviális a népdalénekesi szakmában. Aki nem gondolja magáról, hogy érdekelheti, az is tegyen vele egy próbát.

9/10

Rónai András

a lemez: