Lemeztáska – Harry, Superorganism

Mit is mondhatnánk? Június 24-én, vasárnap este az év egyik legjobb lemezét készítő Superorganism játszik az A38-on, naná hogy ott a helye minden igazi zenerajongónak. Hangoláshoz hatásokat, kedvenc zenéket taglaló Lemeztáska-interjút készítettünk a Londonban élő multikulti (a zenészeket tekintve jórészt új-zélandi) együttes gitáros-zeneszerző-producerével, Harryvel.

Mi a legkorábbi zenei emléked?

Apukám rengeteg zenét hallgatott, nagyon szerette a punkot. Van olyan emlékem, hogy a konyhában ülünk, ő vacsorát főz és a Ramones szól. Vagy ez az első zenei emlékem, vagy az, amikor láttam egy Iggy Pop élő videót, ahogyan a Lust For Life-ot játssza.

Milyen zene vezetett el ahhoz, hogy te is gitárt ragadj?

Valószínűleg sok különböző esemény és zene, de az egyik határozotton a Nirvana és a Nevermind volt. Ez volt az első lemez, amiért megszállottam rajongtam. Ez persze nem a megjelenésekor volt, és akkoriban még sok Rolling Stonest és Oasist is hallgattam. A Satisfaction és a Come As You Are volt azok dalok, amiket először meg akartam tanulni és elég gyorsan sikerült is.

Kedvenc gitárosod?

Rengeteg kiváló gitáros van, nehéz kérdés. George Harrisont mondanám, vagy talán még inkább a Beatlest, úgy általában. George fantasztikus szólógitáros, John remek volt ritmusgitárosként, és még Paul is sokat hozzátett gitárosként az egészhez. Az ő szólója a Taxmanben az egyik kedvencem. Szóval ők a kedvenceim, együtt hárman.

Hatások az előző zenekarotok, a The Eversons indulásakor?

Pavement és Weezer volt talán a két legnagyobb kedvenc.

Kedvenc új-zélandi lemez?

Hú, ez jó kérdés. (gondolkodik) Valószínűleg a The Mint Chicks-től a Crazy? Yes! Dumb? No! Az Unknown Mortal Orchestra-s Ruban Nielson régi zenekara. Nagyon nagy hatással volt rám.

A Superorganism indulásakor összeállítottatok egy háromszáz dalos playlistet a kedvenc felvételeitekből, Sweet Stuff címmel, ami megadta a zenétek alaphangját. Te milyen dalokkal járultál ehhez hozzá?

Őszintén szólva már nem emlékszem, de ebben a playlistben tényleg volt minden és én is hozzátettem tényleg mindenfélét. Adtam hozzá hiphopot, popzenét, rockot. Abban nagyon határozottak voltunk, hogy nem akartunk pontos meghatározást arra, hogy milyen zenét készítsünk. Ez a playlist amúgy még mindig él és egyre nagyobbra nő. Megállás nélkül mutogatjuk egymásnak, hogy kinek éppen mi tetszik. Az elején én tettem bele Rihannától a Considerationt, Jai Paultól a Jasmine (Demo)-t, egy Migos-dalt. Tényleg nagyon széles a merítés, hogy mi hatott ránk a zenekar indulásakor.

Kelet-Londonban laktok egy közös albérletben. A városrész hatott valahogyan a Superorganismre?

Csak abban az értelemben, hogy ott élünk és a mindennapok is hatnak az emberre. Van egy nagyon szép park a közelünkben, a Hackney Marshes, valószínűleg már az hatással van ránk, hogy ott sétálgatunk. Talán abban az értelemben is hat ránk London, hogy sok ember él a Karibi-térségből a környékünkön és mostanság eléggé megnyíltam a reggae felé. Soha nem volt még itt írói blokkunk, annyiféle dolog hat ránk, kezdve az emberektől akár az ételekig.

Kedvenc reggae-lemez?

Most éppen Alton Ellistől az I’m Still In Love With You. De persze Bob Marley is megkerülhetetlen. Mindig képes minden élményből, helyzetből valami reménytelit, optimistát kihozni. Nem úgy, hogy kizárná az élet sötét oldalát. Mint ahogy néha tévesen azt gondolják a reggae-ről, hogy folyton túlcsordulóan boldog zene. Benne van a szomorúság, a sötétség is, és Marley tökéletesen tudja megmutatni a reményt az ilyen szituációkban. Elég csak meghallgatni a Three Little Birdst. És ez is egészen nyilvánvalóan hatott ránk.

Kedvenc soktagú zenekar, legalább nyolc taggal?

Úú, ez megint trükkös. (nevet) Nagyon szeretem a Brockhamptont. Nagyon jó zenét csinálnak.

Minden idők három legjobb lemeze?

A három lemez, ami úgy általában a legnagyobb hatást gyakorolta rám, azok valószínűleg a következők: Kanye West: My Beautiful Dark Twisted Fantasy. The Beatles: Revolver. És The Beach Boys: Pet Sounds. Tudom, hogy klisé, de így van.

Kedvenc heartbreak-lemez?

Talán Neil Youngtól az On The Beach. Imádom Neil Youngot, ő is erős jelölt a kedvenc gitárosom posztra. Igazi példakép. Ahogyan Neil Young énekel a szívfájdalomról, vagy úgy általában a szomorúságról, az úgy sem tűnik gyengeségnek, hogy nagyon érzelmes. Nagyon szeretem a hangszereléseit is. Van pár lemeze, amit meg tudnék nevezni erre a kérdésre.

Kedvenc szombat esti zene?

Slágerparádé. Mondjuk Katy Perry Teenage Dreamjének az első öt dala. (nevet) Dr Dre 2001 című lemeze is jó ebből a szempontból. Nagyon jól hangulatban hoz, önbizalmat ad.

Kedvenc vasárnap reggeli zene?

Bob Dylantől a Blonde On Blonde. Vagy Hank Williams-től a 40 Greatest Hits. Nagyon működik nekem pihenéshez, másnapossághoz. Felrakom a konyhában, készítek valami kaját, lazulok.

Kedvenc zene utazáshoz?

Attól függ, milyen utazás. Ha hosszabb, nem túl izgalmas úton vagyok, akkor mondjuk Kendrick Lamar: Good Kid, M.A.A.D City.

Kedvenc új zenék?

Mivel nagy Kanye West-rajongó vagyok, most egyáltalán nem panaszkodhatom. (nevet) Minden héten új lemez, eldobom az agyam!

interjú: Dömötör Endre

a friss lemez: