Lucrecia Dalt: Anticlines (lemezkritika)

Először 2005-ben hazájában, Kolumbiában, majd Spanyolországban, aztán Németországban adott ki lemezeket a szintipopból induló, experimentális elektropopból absztrakt, minimalista, retrofuturista hangszobrászatig jutó Lucrecia Dalt, mire friss, hatodik nagylemeze a New York-i, nagynevű Rvng Intl. kiadónál landolt idén. Jól megérdemelt világhír.

Kiadó: Rvng Intl.

Megjelenés: 2018. május

Stílus: experimentál dalszerző-előadó

Kulcsdal: Tar

Az eredetileg kolumbiai, de már évek óta Európában (Spanyolországban illetve Németországban) élő Lucrecia Dalt geotechnikai mérnökből lett experimentális popzenésszé, az idei pedig a hatodik nagylemeze. Az Anticlinesnak már gyakorlatilag semmi köze nincs a popzenéhez, és nem is afféle szépelgő vagy hatásvadász ambient ez, hanem inkább valami absztrakt, minimalista, retrofuturista hangszobrászat, ami többnyire az ötvenes-hatvanas évek elektronikuszenei hőskorszakát idézi, így az album rövid, szignálszerű trekkjei éppúgy lehetnénk kortárs hanginstallációk, mint egy régi BBC-s hangjáték háttéreffektjei (ezt az érzést néha spoken word-betétek is erősítik) vagy akár titokzatos űrbéli zajok. Bár az ilyesmi zenékben sokszor kevés a fogódzó, itt a céltudatos stúdióperfekcionizmus mellett szerencsére sok játékosság is akad, és nem nehéz együtt örülni a művésznővel, amikor talál egy érdekes hangot – és általában talál.

8.5 /10

Szabó Sz. Csaba

DALT 2015-BEN MÁR FELLÉPETT A TRAFÓ ELECTRIFY-SOROZATÁBAN, INTERJÚT IS KÉSZÍTETTÜNK VELE.

a friss lemez: