A 96 évesen elhunyt Glenn Snoddy Nashville történetének egyik legjelentősebb hangmérnöke, stúdióvezetője volt, de még ennél is fontosabb az a találmánya, ami egy balesetből született.
Glenn Snoddy a negyvenes években kezdett rádióban, majd stúdióban dolgozni hangmérnökként, később stúdióvezető lett. Dolgozott a country számos nagyságával, többek között: Hank Williams, Johnny Cash, The Nitty Gritty Dirt Band. Kris Kristofferson - utóbbit egyébként takarítónak vette fel. (Minderről részletesebben lehet olvasni a Billboard nekrológjában.)
TY SEGALL ZENEKART IS CSINÁLT FUZZ NÉVEN, ITT A VICCES HORRORKLIPJÜK
Glenn Snoddy legkomolyabb hatása a rockzene történetére egy véletlennek volt köszönhető. Marty Robbins Don't Worry című számának felvétele közben, nagyjából másfél perc után valami fura történt a session zenész Grady Martin gitárjának hangzásával. Mint kiderült, megadta magát az egyik tranzisztor az erősítőben. A hangzás azonban tetszett a zenészeknek, majd a kiadónak is, és a szám sláger lett. Több gitáros is ezt a hangzást kérte a hangmérnöktől, úgyhogy ki kellett találnia, hogyan lehet szándékosan reprodukálni a hibát.
A korábban a hadseregben rádiótechnikusként dolgozó Snoddy egyrészt elkészítette az effektet, másrészt kitalálta azt, hogy ezt egy földön fekvő dobozon, lábbal lehessen ki-be kapcsolni. Korábban is kísérleteztek a hang torzításával, illetve voltak effektek, ezek azonban egyrészt különálló, a stúdióban használt egységek voltak, vagy az erősítőbe építették be őket.
A találmányt Snoddy eladta a Gibsonnak, a cég Maestro Fuzz-Tone néven gyártotta. Eleinte a country-zenészek használták, ám amikor 1965-ben az (I Can't Get No) Satisfaction letarolta a világot, akkor hirtelen megsokszorozódott a kereslet, a fuzzpedál pedig bevonult a rocktörténelembe.
