Frankie Cosmos: Vessel (lemezkritika)

Bár öt Oscarra is jelölték, végül egyik jelölést sem váltotta díjra Greta Gerwig író-rendező filmje, a Lady Bird. De ha valaki látta, egészen biztosan emlékszik még a film aranyos, néhol bénázós, de ezzel együtt is szerethető világára és szereplőire – nos, egészen hasonló hangulatot teremt egy másik Greta is, Greta Kline, művésznevén Frankie Cosmos. Március végén pedig kiadta Vessel című legújabb lemezét.

Kiadó: Sub Pop / [PIAS]

Megjelenés: 2018. március 30.

Stílus: indiefolkrock

Kulcsdal: Apathy

Habár az idei körülbelül (csak úgy hasraütésre) a százötvenedik lemeze, és amúgy Kevin Kline és Phoebe Cates hollywoodi színészek lánya, a még mindig csak 24 éves Greta Kline, azaz Frankie Cosmos igazából az a fura csaj a szomszédból, aki verseket ír a pad alatt és akinek a hátára dobott gitárjától nem lehet elférni a buszon. A csilingelős twee/hálószobapop és az urbánus kávéházi folk határterületén mozgó, egyre zenekarszerűbb Frankie Cosmos ugyan nem forgatja fel alapjaiban a műfajt, naplójegyzetszerűen rövid és személyes, napsütéses és melankolikus dalaival továbbra is sikeresen kerüli el a tét nélküli cukiskodás csapdáját. Szerencsére továbbra is túl erős a szerzői-előadói karakter, és túl karakteresek a számok ahhoz, hogy ebből csupán valami reklámzenés, szépelgő függetlenfilmes hangkulissza legyen.

8/10

Szabó Sz. Csaba

KRITIKÁNK FRANKIE COSMOS ELŐZŐ SORLEMEZÉRŐL, A 2016-OS NEXT THINGRŐL.

a friss lemez:

a Being Alive-hoz készült klip: