Gosheven: Bivaq (Lemezkritika)

Az első Gosheven albumot követően Szabó Bálint idén újabb experimentális-ambient albummal jelentkezett. Kritika.

Kiadó: Opal Tapes

Megjelenés: 2018. április

Stílus: elektroakusztikus ambient, fourth world music

Kulcsdal: Bivaq

Szabó Bálint második szólólemeze természetes folytatása és kiterjesztése a tavalyi első Leapernek, amit elég jól fogadott a kritika. A 12z-ből ismert gitáros tovább kísérletezett az alternatív hangolásokkal, ami elektronikával megtámogatva olyan hangtájakat képes létrehozni, amelyekben könnyű és jó elveszni. Prehisztorikus, ködös, elérhetetlen világok jönnek közel, de az idegenségük miatt folyton kicsúsznak a kezünkből, ami miatt újra és újra alá akarunk merülni bennük, pedig sosem lehetnek otthonosak. A vokálszerű hangminták kicsit megzavarják ezt az élményt, nem biztos, hogy előrébb jutunk azokat követve, de ettől függetlenül: aki kísérleti elektronikát és/vagy gitárzenét hallgat, annak tutira be fog jönni a Bivaq. Ahogyan azoknak is, akik bírják a Jon Hassell-féle pszeudo-etnozajongást vagy az agyasabb ambientet. Az a legjobb ebben a lemezben, hogy úgy mesterséges, hogy közben a körbe-körbe forgó témáival, ciklikusságával nagyon is emberi és természetközeli marad.

Kálmán Attila

8/10

SZABÓ BÁLINTTAL KÉSZÜLT INTERJÚNK.

A Gosheven Facebook-oldala

Az album: