Elektronikus tánczene – Pánikra semmi ok

2017 kiemelkedően jó évnek számított az elektronikus zene, tánczene termékenységét és minőségét tekintve, így nem csoda, hogy sokan attól tartottak: idén kevesebb jó lemezt fogunk majd hallani. Szerencsére a közösség egyelőre nagyon rácáfol erre. Márciusi újdonságok Elektronikus tánczene rovatunkban. (Nyitóképen a titokzatos Rezzett.)

A Rezzett nevű duóról keveset tudni. 2013 óta évente egy-két alkalommal jelentkeznek új anyagokkal az úttörő tánczenéiről ismert The Trilogy Tapes kiadónál, egyébként pedig egyedi YouTube-videóikról szokás beazonosítani a párost. Első,

Rezzett LP (The Trilogy Tapes, 2018)

című nagylemezük váratlanul jelent meg (úgy, hogy 2017-ben végig hallgattak), de a rajta található számok talán annyira nem meglepők, noha ettől még tök jók: az első 20 percben lo-fi esztétikával létrehozott, analóg hangzású, füstös tánczenék (outsider house, indusztri-techno) szólnak 120 bpm-en, majd a második korongon agyasabb témák jönnek elő és egy remek jungle-zárás.

Nagyot lépett előre második Answer Code Request-albumán Patrick Gräser. A korábban feszes technóiról elhíresült német producerről egy ideje tudtuk már, hogy a kísérletezőbb hangzásokat is kedveli, de egy közepes bemutatkozó lemez után kérdéses volt, hogy mennyire lesz emlékezetes dub technós, ambient technós szenvedélye. A

Gens (Ostgut Ton, 2018)

nem okoz csalódást: rengeteg trekk róla óda a 90-es évek idm-jéhez, az átkötőkben pedig klassz breakbeatek és partiátvezetők szólnak. Remek egyéni teljesítmény.

ANSWER CODE REQUEST-INTERJÚNK AZ ELŐZŐ LEMEZ IDEJÉBŐL.

Az osztrák Jung An Tagen kísérleti zenéje

Agent Im Objekt (Mego, 2018)

című új lemezén a techno alkotóelemeit mutatja be laboratóriumi környezetben. A producer rendkívül analitikus hozzáállással időzik el basszuson, ütemen, zajon és textúrán. A bő fél órás munkafázis dinamikában és térbeliségben is igazán szédítő eredményeket mutat be: az egyenes basszusokat poliritmikus képletek váltják, a hangzás nagyon számítógépes és a kompozíciókban ott van a rend és a káosz.

Fred Warmsley néhány éve az egyik legizgalmasabb ambient-zenész az USA-ban, dedekind cutként megkerülhetetlen a műfaj újhullámos nagyságai közt (ráadásul 2015-ig Lee Bannonként őrült jó tánczenéket is írt). A

Tahoe (Kranky, 2018)

a második hivatalos albuma, és ez már komoly kiadónál jött ki, a több műfajban is jónevű Krankynél. A lemez ennek megfelelően talán nem annyira forradalmi, mint a 2016-os $uccessor, de Warmsley ismét üresjáratoktól menteset, profit alkotott. Ez tipikusan az a nagylemez, ami kapudrog lehet a szélesebb közönség számára felfedezni kevésbé ismert, ám zseniálisabb kiadványait.

Velkei Zoltán