A Tribe Called Pest – Hangszeres hiphop- és souljazz-színtér itthon (1. rész)

Az ezredforduló után tört át Magyarországon a soulos, jazzes instrumentális tört ütem és néhány elkötelezett beatmakerből mára egy rendes méretű, laza kollektíva kerekedett, mindenféle leágazással. Szcéna-történet és pillanatkép két részben a friss, 60. Recorder magazinból. Először a színtér gyökereit mutatjuk be. (Nyitóképen a 3 Amigoz, azaz Mango, Sabák és Cadik.)

A színtér

Amint a kilencvenes évek második felében komolyan felütötte a fejét a hiphop Magyarországon, felmerült az igény, hogy a kazettákról átvett beat tape-ek helyett hangszeres kíséretet kapjanak az mc-k. A magyar jazz-hiphoperek nagy része érthetően nem rajongott a parodisztikus gengszterrapért, de az ütemek eleinte kezdetleges zeneszerkesztőkön vagy samplereken születtek. A magyar easy listening/nu jazz kétezres évek eleji hangos nemzetközi sikerei idején (a német UCMG kiadó Ugar labelje révén, ahol az ezredfordulón megjelentek Yonderboi, Marcel és Deutsch Gábor lemezei) nőtt ki egy olyan közösség a kilencvenes évek partikultúrájából, amelyben dj-k, producerek, mc-k és zenészek kezdtek el különféle formációkban együttműködni partikon, zenekarokban és rádióműsorokban. Ám Sena (balra) 2003-as felbukkanásáig a hazai jazzes, soulos hiphopból hiányzott egy olyan karakteres énekhang, amely integrált volna mindenkit egy közös cél érdekében.

A Sena-debütön megjelenő úttörőknek és a színtér összefogásának hála mára egy olyan összetartó alkotói műhely alakult ki, amelyben több generáció dolgozik együtt: jazzkonzis srácok zenélnek szobaproducerekkel, külföldi énekeseket, mc-ket kísérnek magyar zenészkollektívák és teszik egyre népszerűbbé a műfajt. Lemezeiket már világszínvonalú stúdiókban vehetik fel külföldön is elismert magyar szakemberek keverésében és masterelésével. Ez egy olyan nyitott közösség, amely open mic- és jammelős-esteken folyamatosan kutatja az új hangokat, partiszervezőként pedig több olyan külföldi előadót is elhozott már Budapestre, akik korábban megálltak az osztrák határnál – és ez a határ már a hazai zenekarokat sem tartja vissza.

SENA-LEMEZTÁSKA: KEDVENCEK, HATÁSOK.

Az indulás

2003-ban járunk, Sena Dagadu éppen ezidőtájt költözött édesanyjához Ghánából Budapestre és próbált beilleszkedni a közegbe, amikor nővére egy Gimmeshot-flyerrel állított haza. A Mango (fent) által szervezett bulisorozat az azóta kimúlt G-Pont klubban volt, open mic-esteken beszállhatott a közönség is. „Örültünk, hogy végre találtunk egy hiphop-bulit. Lazán tolták a zenét és mc-zést egész éjszaka. Miután egyszer én is felbátorodtam és mikrofont ragadtam, Mango elhívott az Eastend Stúdióba, a bázisra.” – meséli Sena. „Olyan volt, mintha hazaérkeztem volna. Egész nap szólt a zene, írogattuk a szövegeket, freestyle-ozgattunk. Sok jó emberrel hozott össze a zeneszeretet és itt találkoztam mindenkivel, szó szerint.” Mango produceri vezetésével készült el az első Sena-album, First One címmel, de a fő produceren kívül írt rá zenét Yonderboi, Marcel, Zságer Balázs, valamint Sabák Péter (lent) basszusgitáros akkori zenekara, a Kamu is.

A lemez rendkívül sikeres lett, aztán Sena számos új formációt alapított (leghíresebb természetesen az Irie Maffia), és többek közt DJ Vadim lemezein is közreműködött. Sabák akkoriban ismerkedett össze közös rádiózások és rewindos bulik révén a korábban az Anima Sound Systemben dj-ző Cadikkal (lent), akinek stúdiójában nekiállt felvenni első szólólemezét Dizko Stu néven, Feet Travelling címmel (2005-ben jelent meg), rajta Senával, MC Zeekkel és a Beat Dis énekesnőjével, Zaida Rivasszal. „Mindenki lelkes volt körülöttünk” – meséli Sabák. „Rengeteg segítséget kaptunk a pályázatírásban, fotózásban és terjesztésben, ami arról szólt, hogy egyedül megyek bringával és kiosztogatom és valaki lerakosgatja boltokba, hátha megveszik, de semmi promóció, vagy marketing nem volt körülötte.” A Feet Travellingen a multiinstrumentalista Sabák a stúdió minden hangszerét megszólaltatva egy addig hiányzó színt hozott a magyar underground zenébe – egy olyan lábbuszt, aminek az ülésein Erykah Badu dúdolt, Q-tip hangmintázott latinos funkjára, miközben Roy Ayers napsütést fogott le akkordok helyett a Fender Rhodes-án. „Sabák kipakolta a hangszereket és úgy alkotott: itt egy wurlitzer, ott egy Rhodes, itt egy pedál, ott egy csörgő” – emlékezik vissza Sena.  „Jó hangulatú, chillezős lemezfelvétel volt emlékeim szerint, de persze úgy, hogy közben Peti csinált mindent.” (nevet)

Cadik szintén akkoriban kezdte el gyűjteni első lemezéhez a közreműködőket, és mivel rá is nagy hatással volt a detroiti producergéniusz, J Dilla clap soundja, felkereste azokat, akik rappeltek a lemezein. A 2008-as Basic-en felvonult a detroiti mc-elit. A mai napig frissnek hangzó lemezről még mindig nem lehet megmondani, hogy egy hűvösvölgyi stúdióban készült, nem pedig Dilla pincéjében.

Cadik, Sabák és Mango még ma is sokszor lépnek fel együtt, ilyenkor ők a 3 Amigoz, Sena pedig gyakran feltűnik lemezeiken, mint amiga. Cadik azóta több kiváló albumot is kiadott, közülük is kiemelkedik a 2012-es Alma, a maga felszabdalt, latinos melankóliájával. „Szeretem Cadik zenei világát, van benne egy mély finomság, ami mindig jólesik. Az ilyen zenét az ember a lélek éltetésére csinálja” – vélekedik Sena. Naná, hogy az alma szó spanyolul „lelket” jelent.

Rajtuk kívül eddigre persze már sokan mások is ihletet kaptak: a future jazzes, hiphopos downtempo irányából Savages tett le egy perfekt lemezt (Five Finger Discount, 2007), az elektronikával is játszó absztrakt hiphop felől például Takeshi és Ozon, de a sokszínűbb (jazzes, absztrakt hiphop mellett jungle-lel, triphoppal, alterockkal is flörtölő) Realistic Crew is értékes dolgokat hozott létre.

(folytatjuk)

Salamon Csaba

Top 5 lemez a 2000-es évekből

# Sena: First One (2003)

# Dizko Stu: Feet Travelling (2005)

# Ozon: Weaker Days (2008)

# Cadik: Basic (2008)

# Takeshi: 82828 (2009)