Anne Shirley Supersad: Don’t Talk (lemezkritika)

Csordás Zita szólóprojektje év elején, csendesen jelentette meg első nagylemezét, de a Don't Talkot csendessége ellenére nagyon is érdemes hallani.

Kiadó: magánkiadás

Megjelenés: 2018. január

Stílus: indie, dalszerző-előadó

Kulcsdal: Same Sun

Az utóbbi években örvendetesen megszaporodtak itthon a dalszerző-előadók, és nem csak mennyiségileg, de minőségben is jó az arány. Na most, Anne Shirley Supersad elsősorban nem a magányos gitáros/zongorás-énekes mezőny szereplője, hanem egy jól ismert, kiváló zenekar frontembere, ám ez első saját lemeze szempontjából végül mégis érdektelen, mert sem a zene, sem a hangulat nem idézi a másik világot. A Don’t Talk elsősorban pont a hangulatteremtése miatt kiemelkedő, a kétszólamú ének, a tereket képező effektek és az ezekből születő ambientes atmoszféra az első perctől meghatározza az anyagot, ami bár cseppet sem popos, mégis nagyon könnyű belehelyezkedni. A minimál akusztikus gitárhangzásból kijött a maximum, az ének pedig a többszólamú játékosság miatt is változatos, de az angol folkhagyományok megidézésétől a dreampopos lebegtetésig önmagában is sokszínű. Ja, a klasszikus Montgomery-regényhős tán csak a 21. századi értelemben szuperszomorú, otthonra rég a Mayberian Sanskülottsban talált és határozottan javítja az elején emlegetett arányt.

8 /10

Dömötör Endre

a remek lemez: 

Anne Shirley Supersad Facebook-oldal