Karcos, dallamos szintiszövetek – Zságer Balázs ajánlja az Erased Tapes válogatást

Az Erased Tapes Records tavaly kezdte ünnepelni tizedik jubileumát, amit most egy újdalos/ritkaság válogatáslemezzel zár le a kiadó (és az április 21-i Record Store Day-re megjelenő 1+1=X kompilációval koronázzák meg az eseménysort). Zságer Balázs szintén összegez a Žagarral, mégpedig egy dupla remixlemezzel: az eddigi összes Žagar-album legjobb dalait gondolták újra az Electronic Beats zászlaja alatt a hazai elektronikus színtér legjobbjai mellett olyan sztárproducerek, mint Vakula, Terry Lee Brown Jr. vagy Kellerkind. A limitált vinyl-válogatást a Lobster Theremin terjeszti és április 7-én, a Dürerben lesz a launch partyja. A 60. Recorder magazin Profül-cikke.

Erased Tapes Collection IX

Kiadó: Erased Tapes

Megjelenés: 2018

Stílus: modern klasszikus, ambient, idm, posztrock

Be kell valljam, hogy elfogult vagyok az Erased Tapes lemezcéggel kapcsolatban, hiszen olyan művészek munkáit népszerűsítik, mint Rival Consoles, a Kiasmos vagy Nils Frahm. A kiadó tizedik évfordulós eseménysorára egy új kompilációval jelentkeztek, amely ráadásul ingyenesen letölthető a cég oldaláról.

Az albumon számos, még meg nem jelent felvétel, illetve új trekk is található. A válogatás Ólafur Arnalds éteri zongoradarabjával kezdődik, amelyen erős Chopin-hatások érezhetőek. A második tétel rögtön a nemrég új lemezzel jelentkezett Nils Frahm (lent) A Place című szerzeménye, amely egy groove nélkül is lüktető elektronikus dub, női kórussal és vonósnégyessel spékelve. A tipikus frahmos akkordmenet hátterében kozmikus atmoszférák terjeszkednek.

Az erős meditatív hangulat oldásaként Cornelius egy akusztikus gitáros, dél-tengeri szenvedéllyel üti fejbe a hallgatót. Kedves kis szám ez, de inkább egy mediterrán filmsorozat aláfestőjeként tudnám elképzelni – ki tudja, lehet, hogy arra is készült. A pálmafás tájak mellett azért a belső utazásra is akad még példa: Masayoshi Fujita álomszerű vibrafonetűdje egyszerűen gyönyörű. Úgy lebeg körülöttünk, mint a szentjánosbogarak egy könnyed, balzsamos nyári estén. Högni száma kissé popos a válogatás szellemiségéhez képest, de mire feleszmélünk, hogy véletlenül a Petőfi rádióra kapcsoltunk-e, kettővel később már ismét egy lassú mélymerülésben lehet részünk: az Eisenach című tétel egy óceán alatti grandpiano-soundscape, David Attenborough Blue Planet sorozatának fantasztikus mélytengeri képeit juttatja eszembe. Egy nem logikus altatódal is szerepel a lemezen, ami visszafelé játszott, illetve elhangolt női hangokból építkezik, a cím vicces (Illogical Lullaby), viszont nem tudom, hogy melyik gyerek tudna elaludni rá, inkább tennék be Rhythm and Soundot vagy dubtechnót bármelyiküknek lefekvéshez. A Penguin Cafe Orchestra zongoradarabja tavasziasan harsány, már szinte aranyos. A kompiláción egyébként sok helyen feltűnik az akusztikus zongora, ahogy a Kiasmos Paused című számában is, de ők már máshogy használják a hangszer hangzását – egy végtelenbe loopolt piano-beat vezeti a hallgatót egy földöntúli, mégis megnyugtató szférába. A válogatásra két aktuális kedvencem is felkerült: a több mint öt hangszeren játszó Peter Broderick Robbie’s Song című dala egy folyamatosan felfelé építkező instrumentális elszállás, melyet bármelyik shoegaze-zenekar megirigyelhetne.

És a csúcs, Ryan Lee West, alias Rival Consoles (fent) legújabb single-je, az április elején megjelenő Persona című albumról. Számomra ő az egyik leginspirálóbb elektronikus zenei producer mostanában, a számaiban használt szokásos karcos, de mégis dallamos szintiszövetek hangzása olyan tipikus, hogy szinte már kezd védjeggyé válni. Nem titkolom, hogy az ő hatására szereztem be nemrég én is egy Prophet6 analógszintit, szóval hasonló sounddal a Žagar-koncerteken is lehet találkozni majd. A kompiláció borítójáról is érdemes pár szót ejteni, amely Supermundane képzőművész nevéhez fűződik, az artwork egyben a kelet-londoni Sound Gallery megnyitójához is készült és a vonalak közötti kölcsönhatásokról és a várakozásokkal való játékról szól.

Zságer Balázs

Rival Consoles-fotó: Özge Cone

a friss válogatáslemez: 

és egy friss Žagar-dal, amely mutatja a zenekar új irányait, még csak élőben: