Sikeres volt az ingyenes verzió, de túl drága.
1952-ben indult a minimum ikonikusnak nevezhető brit zenei hetilap, a New Musical Express, azaz az NME. Több műfaj, stílus- és divatirányzat indulásában vagy népszerűvévé válásában játszott fontos szerepet (hogy mást ne mondjunk, a C86 egy kazettamellékletük után lett stílusmegjelöléssé, lásd e cikkünket), bár egy jó ideje már elveszítette meghatározó szerepét. A példányszámok visszaesésére (a csúcs 300 ezerről 10 ezer környékére) 2015-ben reagált úgy a lap, hogy áttért az ingyenes terjesztésre: megállókban, egyetemeken osztogatták hetente, 300 ezer példányban. Most azonban a tulajdonos Time Inc. bejelentette, hogy a pénteki lapszám lesz az utolsó nyomtatott NME.
MINDEN IDŐK LEGJOBB DALAI AZ NME SZERINT.
A közleményben az olvasható, hogy az ingyenes lap ugyan soha nem látott méretű közönséghez jutott el, ám az előállítási költségek és a nyomtatott lapok kemény hirdetési versenye ezzel együtt ahhoz vezettek, hogy üzletileg már nem fenntartható. Az online NME azonban továbbviszi a brandet. Ezt a tulajdonos befektetésekkel erősíti is, és például két online rádiót is indítanak, az NME1-et a feltörekvő előadóknak, az NME2 pedig sokféle stílusban játszik majd zenét, köztük "NME klasszikusokat" is. (A Telegraph emlékeztet rá, hogy volt már online rádiója a brandnek, de 2013-ban, öt év működés után leállt.) Különleges, tematikus lapszámok azért lesznek nyomtatásban, NME Gold címmel.
Az NME történetéről részletesebben itt írtunk. A brit zenei újságírás hőskoráról beszélgettünk az egyik legnevesebb újságíróval, Simon Reynoldsszal is, akinek ugyanerről itt olvasható hosszú, szép esszéje, amiben sok szó esik az NME-ről. Az amerikai rockújságírás egyik legismertebb brandje, a Rolling Stone sincs jó bőrben - erről pedig itt írtunk.
Egy fotón az NME történetének bizonyos szakaszai (balról-jobbra: egy 1976-os lapszám a Blue Oyster Culttal, egy 1985-ös a Jesus & Mary Chainnel - a címlap ekkoriban már színes volt, egy 1996-os a Garbage-dzsel - ekkor már voltak belül színes oldalak, egy 2001-es lapszám a rockújságírásról - ekkor már egy kicsit összébb ment a nagyalakos lap, egy 2002-es lapszám Liam Gallagherrel - ekkor még kisebb lett a lap, de kívül már fényes volt, egy 2011-es szám Bobby Gillespie-vel, ekkor ismét csökkent a méret, egy 2013-as lap, amikor már csak A/4-es volt a méret és egy 2016-os ingyenes lapszám a smiley figurával):
