Ty Segall: Freedom’s Goblin (lemezkritika)

Ty Segall, a San Francisco-i garázsrockszíntér multiinstrumentalistája a kétezres évek közepe óta az egyik legaktívabb zenész, több tucat albummal és kazettakiadvánnyal különböző neveken. De ha csak a "rendes" szóló stúdiólemezeit számoljuk, akkor is a tizedik a most megjelent Freedom's Goblin, 2008 óta (2015-öt leszámítva) minden évben adott ki, ami manapság elképesztő tempó. De ennél is sokkal fontosabb, hogy ezek közül a lemezek közül mennyire sok a kimagasló alkotás. Na ebből a fantasztikus eddigi életműből is az élbolyba tartozik a friss LP.

Kiadó: Drag City

Megjelenés: 2018. január

Stílus: pszich-garázsrock, glam, funk, jazzpunk

Kulcsdal: Every 1’s A Winner

Az nem meglepő, hogy van új Ty Segall-lemez, az már inkább, hogy majdnem 75 (!) perces, az meg pláne, hogy még így is karrierje egyik – ha nem – legizgalmasabb albuma. Egy ilyen hosszú anyag esetében persze csoda lenne, ha nem lenne rajta akár csak egy-két átlagosabb szám, és persze ez most is elmondható (főleg úgy fél óra tájékán), de összességében zseniális, amit hallunk. Azt, hogy Segall rutinból rázza ki a fuzzy garázsrock-attakokat és pszichedelikus folkrockos számokat, már megszoktuk, a glamrockos tisztelgés is jó pár éve része repertoárjának, na de egy Fun House-t idéző free jazzpunkra, vagy egy szétsavazott funkra már tényleg senki nem számítana. És egy ilyen albumot mégis mi mással lehetne lezárni, ha nem egy negyed órás, középtempós elszállással? Frenetikus lemez.

9/10

Csada Gergely

a friss lemez: