Tripla feketemise – Batushka, Schammasch, Trepaneringsritualen az A38-on, 2018.01. 22-én

A black metal is az egyike azoknak a műfajoknak, melyekre már rengetegszer mondták, hogy kifulladt, kiüresedett, nem lehet már benne újat mondani, csinálni. Aztán végül mindig kiderül, hogy még továbbra is lehet új fogást találni a műfajon... ahogy ezt ezúttal egyszerre három zenekar is bizonyította az A38 színpadán. Frank Olivér beszámolója és fotói.

A főattrakció, a lengyel Batushka a megszokott pogány-sátánista körítés helyett ortodox keresztény elemekre épít, ami az élőben háromtagú kórussal megtámogatott zenében is megjelenik, de igazán a külsőségekben válik dominánssá. Szentképek, füstölők, gyertyák, rítusok, kántálás és mezítlábas alakok díszes, csuklyás ruhában. Kicsit olyan az egész, mintha egy elfeledett szekta miséjére tévedtünk volna be, annyi különbséggel, hogy a kísérőzenét itt nem vallási énekek és orgona, hanem komplex és változatos, két nyolchúros gitár darálására építő black metal adja. Az eddigi egyszem, 2015-ös lemezük is nagyon erős lett és az, valamint az ortodox vonal beemelése együtt elég volt ahhoz, hogy az utóbbi pár év talán legnagyobb dobásává váljanak a színtéren belül és szinte pontosan egy évvel a teltházas düreres fellépés után most a hajót is majdnem megtöltsék.

Az előttük fellépő svájci Schammasch már sokkal hagyományosab képviselője a műfajnak, standard rockzenekaros felállással és kicsit szintén egy elfeledett szektát idéző külsőségekkel. Ők viszont csavartak egyet a műfajon, mégpedig úgy, hogy a black metalos alapok sokszor keverednek a késő kilencvenes évek goth metal csapatait idéző dallamosabb, atmoszférikusabb részekkel.

Az estét nyitó egyszemélyes projekt, a Trepaneringsritualen viszont úgy passzolt tökéletesen a programba, hogy inkább csak érintőlegesen van köze a műfajhoz: Thomas Martin Ekelund ugyanis eredetileg a svéd ritual industrial / dark ambient színtérről érkezett és csak idővel kapott egyre nagyobb szerepet nála a halálhörgés és kántálás közt félúton levő ének, miközben a korai lemezeit uraló fenyegető hangkollázsok helyét átvették a fajsúlyos, monoton ritmusok. A végeredmény egy egészen sajátos, atmoszférikus hangzás lett, amihez élőben rituális elemek és eléggé sokkoló külsőségek társulnak és ez így együtt már bőven elég ahhoz, hogy kvázi kívülállósága ellenére is indokolja a turnén való részvételét.

fotó és beszámoló: Frank Olivér (http://infinitebeat.hu/)

Trepaneringsritualen: 

Schammasch: 

Batushka: