Baxter Dury: Prince Of Tears (lemezkritika)

Egy megbízható dalszerző-előadó, aki azért megbízhatóan letér az útról. Szintifunkos indiepopja megnyerő, ráadásul egy híres zenész fia.

Kiadó: Heavenly / [PIAS]

Megjelenés: 2017. november

Stílus: szintifunkos indiepop

Kulcsdal: Miami

Az alma nem esett messze a fájától esete a zenei és filmes szakmában nagyobb hátrány, mint más területen, hiszen a nyilvánvaló láthatóság miatt könnyen túl nagyra növelt legendához kell felnőnie a gyerekek generációjának. Ilyen Dury esete is, pedig Ian fia, Baxter már harmincévesen, 2002-ben kiadott első lemezével bizonyította, hogy önmaga jogán is figyelemre érdemes (úgy pláne, hogy pubrock/new wave-klasszis apja életrajzi filmjéből tudjuk, mennyire nehéz gyermekkora volt). Mostani ötödik albumán is járja tovább saját útját, ami a szintis, funkos indiepop szórakoztató továbbgondolása szarkazmussal, az előző albumokhoz képest több lüktetéssel.

8/10

Dömötör Endre

a friss lemez: