Gitártemetés – A Place To Bury Strangers az A38-on (fotógaléria)

A kedves nevű A Place To Bury Strangers közismert arról, hogy élőben összehasonlíthatatlanul elvetemültebb, mint lemezeken, és a stúdiómunkákon nagyobb teret kapó borongós hangulat helyett a koncerteken sokkal inkább elementáris gitárzajos pusztítást kapunk. November 8-án, szinte napra pontosan két évvel a Chelsea Wolffal közös koncertjük után tértek vissza az A38 színpadára és két előzenekekart is hoztak magukkal. Ezek közül a talán valamivel ismertebb zajrockos belga Brutus sem volt rossz, de az este nagy meglepetése a csupacsaj dán Baby In Vain volt a kilencvenes évek riot grrrl-mozgalmának Bikini Kill- és Bratmobile-féle alapzenekarait idéző, féktelen és baromi szórakoztató zúzdájával.

A dupla felvezetés után a színpadra lépő A Place To Bury pedig a hírnevének megfelelően eszement és kiszámíthatatlan volt. Kezdve azzal, hogy a frontember, Oliver Ackermann már az első két-három percben szétzúzott egy gitárt, majd a csonkon, amin össz-vissz nagyjából egy húr maradt épen, azért még befejezte az első dalt, mielőtt előszedett egy már alapból erősen ütött-kopott pótgitárt. A hajó fénytechnikájából semmit nem használtak, a világítást pár vetítő és egy, a színpad elejére lecsapott sztroboszkóp adta. Zeneileg ide-oda váltogattak a nyugisabb, befordulós dalok és a kaotikus gitárzajba fulladó részek közt, majd a koncert közepén leugrottak a színpadról, megindultak a közönségen át hátrafelé és pár szám erejéig az egyik technikusuk által a bárpult előttre kitilitolizott kis dobozkában felhalmozott keverőről, mikrofonról és kütyükről folytatták a zenélést az ekkorra már teljes extázisban tomboló közönség gyűrűjében. Nem sokkal a színpadra való visszatérés után jött az este legbensőségesebb része, egy, a turnéra velük tartó doboslány által elénekelt kedvesen gyermekded dalocskával, majd visszatértünk a másik véglethez, a gitárzajorgiához, amibe az utolsó szám erejéig becsatlakoztak a dán csajok is. Katartikus és őrületes, amit művelnek a színpadon, és ez az a fajta koncert volt, ahol csak kapkodta a fejét az ember. És amiről még sokáig beszélnek azok, akik ott voltak. A zenekar legközelebbi látogatásáig legalábbis mindenképpen.

fotók és beszámoló: Frank Olivér / http://infinitebeat.hu

Baby In Vain: 

Brutus: 

A Place To Bury Strangers: