Mit tudunk Vietnam popzenéjéről? Túl sokat nem. Azt igen – mondjuk a Jó reggelt, Vietnam! című filmből – hogy az ott állomásozó amerikai katonák a hatvanas évektől hathattak a helyi zenei életre, de az ország történelme nem kímélte a kultúra ezen ágát sem. Idén megjelent egy válogatás az 1965-1975 közötti korszak rejtett kincseiből Saigon Supersound címmel, de ezt a kollekciót nem volt túl egyszerű összehozni. Szalai Norbert, a téma jó ismerője vezet minket ebbe a fantasztikus világba.
Van egy német dj (nevezzük annak az egyszerűség kedvéért, de igazából egy családapa, aki pár évig Vietnamban élt), aki felfedezte, hogy egészen a hetvenes évek közepéig milyen fantasztikus zenei élet volt Vietnamban, ami teljesen passzolt az akkori nemzetközi trendekbe. És ez nem (nem csak) az ott állomásozó amerikai csapatok miatt volt így, hanem sok más országhoz hasonlóan, Vietnam is benne volt akkoriban a világ zenei vérkeringésében (persze leginkább befogadóként, hiszen az évtizedeken át tartó háborúk miatt kifele ebből nem sok látszott). Ebben az egyfajta zenei globalizációban az volt a szép, hogy ugyan világszerte hasonló irányzatok taroltak, de minden országban kicsit a helyi hatások alakították ki a végleges hangzást. És ebből valami iszonyatosan menő dolog sült ki Vietnamban!
Aztán jött Szajgon eleste (1975. április 30-án) és ezek a fantasztikus zenék egyik napról a másikra nemkívánatosnak lettek kikiáltva, úgyhogy a ‘75 előtti dalok (igen, a betiltott számokra így szokás eufémikusan utalni) szinte teljesen eltűntek. Eddig egyetlen ehhez fogható kiadvány jelent meg, amelyről itt lehet olvasni röviden.
Ezért az új válogatásért Jan Hagenkötter a felelős egyszemélyben, aki végtelenül kitartó munkával és sok-sok türelemmel beférkőzött az ottani gyűjtők bizalmába (akik még egymásnak sem nagyon mutogatják a gyűjteményüket, talán büntetéstől tartva), és maga is összehordott egy jelentős kollekciót. Na persze itt olyan lemezekről beszélünk, amelyek ha fenn is maradtak, a kutya sem vigyázott rájuk, vagy esetleg még szándékosan össze is karcolták őket!
A munka java csak ezután jött, ugyanis a lemezek alapos megtisztítása után minden egyes számot több forrásból kellett összeollóznia, hiszen az egyik vinylen a szám eleje volt használható, a másikon a refrénje, a harmadikon meg a vége! Aprólékos digitális utómunka, majd a szerzők-előadók felkutatása után (erről szinte semmi megbízható dokumentum nem maradt fenn, vagy esetleg soha nem is készült ilyen), már csak a borítók és fotók retusálása maradt hátra. A kiadványt egy terjedelmes füzetecske teszi teljessé, benne minden egyes szám szövegével. Le a kalappal!
De térjünk rá a számokra! Már akkor tudtam, hogy csupa gyöngyszemhez lesz szerencsém, mielőtt kibontottam volna a cd-t. Mai Lệ Huyền (a legnagyobb kedvencem) énekli a Có ai trên dòi mà không yêu című megaslágert (korábban csak a CBC Bandtől hallottam), de van itt Khánh Ly is (mind közül ő a legjobb nő), vagy Connie Kim, aki nem tévesztendő össze az alábbi remek dalt éneklő Carol Kimmel!
Bár nem vagyok szakértő, de ha röviden össze kellene foglalnom, hogy számomra mi testesíti meg ezeknek a számoknak a varázsát, akkor azt mondanám, hogy amennyire könnyedén másolták a vietnami előadók az akkoriban felkapott külföldi hangzásokat és vették át az idegen stílusokat, ugyanolyan könnyedén fel is rúgták a konvenciókat és bátran belegyúrták a számokba a maguk hatásait, beletették a vietnami gyökereket. Én például teljesen megőrülök azokért az összetett ütemekért (csupa tört ütem, jóval azelőttről, hogy a tört ütemek divatba jöttek volna), az izgága basszusokért (funkabb a funknál), és hogy gátlástalanul képesek a fúvósszekciót az énekkel egyszerre bevetni (amelyek pedig hasonló hangszínük miatt máshol mindig udvariasan teret adnak egymásnak), így hozva létre egy hamisítatlan vietnami sláger-kakofóniát!
A hatvanas-hetvenes évek legfontosabb vietnami együttese a Shotguns volt, amely szerepel is ezen a válogatáson, meg nem is.
Ha jól tudom, ezzel a névvel soha nem jelent meg egyetlen albumuk sem (illetve kislemez, mert akkoriban az volt az uralkodó formátum), ellenben szinte minden fontosabb énekes/énekesnő lemezén ők játszották a zenei alapokat. A Motownhoz hasonlóan, a nagy vietnami kiadók is futószalagon gyártották a slágereket és ehhez szükség volt tehetséges és megbízható zenészekre, akik reggeltől késő estig a stúdióban dolgoztak, miközben az énekesek egymásnak adták a kilincset. Így fordulhatott elő, hogy ugyanazt a számot több előadó is felénekelte (még az is lehet, hogy ugyanazon a napon), és szinte lehetetlen megmondani, hogy pontosan ki is volt közülük az első.
De az biztos, hogy a Shotguns-ból mindig ott volt valaki a felvételeknél!
Úgyhogy ma ilyen "Shotguns" néven lehet találni válogatáscédéket, amelyeken mindenféle énekes szerepel – a háttérzenekar a közös. De ezek sajnos nem szólnak olyan jól, mint a Saigon Supersound, vagy a pár éve megjelent Saigon Rock & Soul (a Sublime Frequencies kiadótól).
Szalai Norbert
a teljes lemez:
