Izé, nem volt szabad táncolni New Yorkban? De, a 25 ezer klubból összesen 97-ben szabad volt. Legalábbis ez volt a törvény, amire hivatkozva néhány éve még büntettek.
A New York Times nagy cikkében van egy jelenet: a 91 éves "kabarétörvény" eltörléséért kampányoló aktivisták a bulizóknak szórólapokat osztogatnak "Tudtad, hogy a társastánc illegális New Yorkban?" felirattal, mire egy német bevándorló azt mondja: "Németországban húsvétkor nem szabad táncolni - és én még erről hittem azt, hogy ez őrültség".
A kabarétörvényt 1926-ban, a szesztilalom idején hozták, sokak szerint azért, hogy letörjék a harlemi jazzklubokat, ahol fehérek és feketék együtt szórakoztak, de nem kizárólag itt alkalmazták. A törvény szerint "zenés szórakozás, ének, tánc vagy a szórakozás más formája" ún. kabaréengedély megszerzéséhez kötött, ami igen hosszadalmas és költséges folyamat - nem véletlen, hogy ma a kb. 25 ezer New York-i bárból, klubból 97-nek van ilyen engedélye. Ráadásul csak előre kijelölt körzetekben lehet ilyet egyáltalán kérelmezni.
1936-ban engedélyezték, hogy zongora vagy rádió szóljon a licenccel nem rendelkező helyeken. 1940-től pedig a zenészeknek és a kabarékban dolgozó alkalmazottaknak ujjlenyomattal ellátott "kabarékártyát" kellett kiváltaniuk, amit a hatóság megtagadhatott, ha a kérelmezőnek volt korábban rendőrségi ügye. Így nem léphetett fel New Yorkban Ray Charles, Billie Holiday, Charlie Parker és Thelonius Monk. Frank Sinatra pedig nem volt hajlandó alávetni magát a megalázó procedúrának, inkább nem énekelt a városban.
Voltak persze hosszabb időszakok, amikor nem igazán tartották be a törvényt, de aztán a kilencvenes években, amikor Rudolph Giuliani kemény kézzel "megtisztította" a várost, akkor ismét sok klubot zártak be erre hivatkozva. De a New York Timesnak nyilatkozott egy klubtulajdonos, akit 2013-ban büntettek meg, mert a hangerő miatt kihívott rendőr ringatózó testeket észlelt.
Kialakultak persze megfelelő formái, hogy figyelmeztessék a közönséget, hogy hagyják abba a testük ritmikus mozgatását: a lámpák fel-le kapcsolása, vagy az Eleanor Rigby című Beatles-dal lejátszása volt a jel.
A törvény ellen a legfőbb (jogilag értelmezhető) kifogás egyrészt a szólásszabadság korlátozása, másrészt az, hogy a táncot úgysem lehet betiltani, legfeljebb az emberek olyan, teljesen engedély nélkül működő helyekre (pl. raktáraképületekbe) mennek, amelyek potenciálsan jóval veszélyesebbek. Többször meg is támadták különféle fórumokon, de ha csak most, 91 évvel az életbe lépése után szavazott úgy a városi önkormányzat Bill de Blasio polgármester támogatásával, hogy eltörlik.
Legalize Dance, Let NYC Dance - ezek voltak a törvény eltörléséért küzdők jelszavai. A nyitókép egy ilyen tüntetésen készült, és ez a Boiler Room-fellépés is a kampány része volt:
