Dance és rock násztánca – 1997 3. rész: Hiphop és elektronikus tánczene

Első ránézésre nem volt túl jó év: a britpop mámorosan kimúlt, a két rapvezér halálával a hiphop először torpant meg, a posztgrunge meg szóra sem érdemes. De hajoljunk közelebb: elképesztően sok erős album született, a burjánzó tánczene többfrontos csatát nyert és nászra kelt a rockkal. 1997 popzenei keresztmetszete, húszéves rálátásból. A Recorder friss, 56. lapszámának fókusztémájával 1997-re csévéltünk vissza (pontosabban csévélt vissza St. Vincent a címlapon). 1997 kronologikus idővonala és a mainstream popzenei trendek után most az év hiphop- és elektronikus tánczenei momentumairól lesz szó, de jön még cikk a hazai történésekről, listázzuk az év legjobb albumait, ciki és menő slágereit – sőt 1997-es bulit is tartunk majd a Beat On The Bratben november 3-án.

Húsz éve a popzene. A poptörténeti körforgás húszéves periodicitását követő megemlékezéseinkben hat éve 1991-re, öt éve 1992-re, négy éve 1993-ra, három éve 1994-re, két éve 1995-re, tavaly pedig 1996-ra csévéltünk vissza.

Hiphop

A hiphop 2Pac 1996-os halála után Notorious B.I.G. márciusi megölésétől volt hangos. Pontosabban amiatt halkult el. A keleti part-nyugati part rivalizálás és a mögötte álló kiadói szájkarate (a Bad Boy New Yorkban, a Death Row Los Angeles-ben) a korszak két legnagyobb sztárjának halálával ért véget és sokan a kiadófőnököket sejtették a gyilkosságok hátterében. A Death Row-t vezető Suge Knight amúgy 1997 februárjában börtönbe is került (más ügy miatt, de őt gyanúsítgatták mindkét rapper megölésével), a Bad Boyt vezető Puff Daddy viszont győztesen jött ki mindebből, hiszen egyrészt nagyot kaszált Notorious B.I.G. halála után két héttel megjelent második lemezén (aminek amúgy is Élet a halál után lett volna a címe), másrészt hamar emlékdalt adott ki Biggie tiszteletére, és gyorsan érkező – borzasztó gyenge – saját debütlemeze is az év sikeralbumai közé kúszott.

A dráma határozottan megakasztotta egy időre a műfaj fejlődését (a kommersz rapperek talán azt gondolták, hogy nincs kedvük következőnek meghalni), még a nagyon várt Wu-Tang Clan-visszatérés se szólt akkorát, mint várni lehetett volna és Nas szupergrupja a The Firm is a semmibe puffantott. Azért akadt a mainstreamben is érzékelhető újítás: Missy Elliott (fent és Timbaland) r&b-s hiphopja abszolút jövő idejűnek hatott, Camp Lo pedig a jazzes-soulos hiphopnak adott vérfrissítő löketet bemutatkozásával. A föld alatt megindult az alternatív vagy inkább már indie-nek nevezett hiphop-ág sarjadása, a Company Flow keleten, a Jurassic 5 nyugaton, Common és a Slum Village pedig északon készített klasszis kiadványokat, délen meg a két suttyó kiadó, a No Limit (Master P kiadóvezető LP-jével és Mystikallal) és a Cash Money (itt meg B.G., Juvenile, Lil Wayne és szupergrupjuk, a Hot Boy$ volt a zászlóvivő) látta meg a pillanatban rejlő lehetőséget. A déli műfajmutáció, a miami bass-ből továbbfejlesztett crunk is 1997-ben mászott ki először a sztriptízklubokból – Lil Jon & The East Side Boyz volt az úttörő. A Wu-Tang-rokon Gravediggaz, a Three 6 Mafia és a rapmetálosabb Insane Clown Posse pedig őrizte a horrorcore lángját. Azért év végére a pop rap is kezdett észhez térni, Fresh Prince, azaz a már inkább színészként domborító Maninblack, Will Smith adta ki bemutatkozó szólólemezét karácsony előtt, ami aztán a következő évben nagyon jól fogyott.

Elektronikus zene

Az elektronikus tánczene 1997-ben végérvényesen beolvadt a popzenei főáramba. Úgy is, mint technikai hatás, úgy is, mint konkrét nász (lásd a dance-rock fúziót és a kötelező táncos remixeket mindenféle stílusú dalhoz, melyek közül Tori Amos Armand Van Heldennel house-osított trekkje Angliában még listavezető is lett februárban). De még önmaga jogán is. A Chemical Brothers (nyitóképen) No. 1 kis- és nagylemezt, a Prodigy hat hétig listavezető albumot tudott felmutatni. Mindketten a bigbeat dicséretét zengték, előbbi ugye a breakbeat-rock-minden kevercs műfajból indult és 1997-es második albumán már a technótól a pszichedelikus rockig húzta a határokat, utóbbi meg a rockerekkel is végképp tudatta, hogy a tánczene az új rock, pedig rave-sztárból kapott rá a divatstílusra, amelyet tisztán legjobban a Bentley Rhythm Ace művelt (de a Death In Vegas és a hallgatóival szintén mindenfélét megetető David Holmes is alapműveket alkotott). A Primal Scream rockos múltja miatt nem meglepő módon másodszor is telibe trafálta a dance-rock céltáblát, ők ezt még dubbal is fűszerezték.

De a tánczene amúgy is végtelenül virgonc időszakát élte, ezerfelé burjánzott és mindegyik válfaja eleven, izgalmas volt. A drum and bass végképp nagykorú lett azzal, hogy a Roni Size / Reprazent kollektíva (fent) – a jazzes New Formsszal – nyerte az év lemezének járó Mercury-díjat, de Photektől Jonny L-en át Squarepusherig mások is kijöttek csúcslemezekkel (a Natural Born Chillers pedig egy jump up-slágert szállított: Rock The Funky Beat). A szintén már egy ideje lassan lépdelő triphop/downtempo is képes volt megújulni további színeket megmutatni (Portishead, Mono, Attica Blues, Smoke City, Laika, Kid Loco, GusGus, Herbalizer, Amon Tobin, Luke Vibert, Howie B). A Faze Action, Moodymann, Larry Heard és Romathony a deep house-ban frissített, a Nuyorican Soul a house-os nujazzben, Biosphere, Monolake és Gas a technós ambientben, minimalban, Carl Craig, Luke Slater és Green Velvet a technóban, a Drexciya pedig az electróban – de voltak új hajtások is.

Leginkább persze a francia house-t világhódító státuszba katapultáló slágeres Daft Punk-debütlemez (fent) az egész évből kiemelkedő, amely húzta magával a többieket is (French Touch: Etienne de Crécy, I:Cube). A speed garage, a New York-i house stílust felgyorsító, azt breakbeatekkel és drum and bass-es basszusokkal felütő ellenállhatatlan tánczene pedig 1997 klubhangzása lett (Armand Van Helden-remixei, Double 99, 187 Lockdown, Tuff Jam-mixlemez), hogy majd UK Garage-ként fejlődjön grime-má és dubsteppé. Persze klubokban a latin house (Basement Jaxx, The Heartists, Bellini), a tribal house (Roy Davies Jr.) és a garage (Ultra Naté, Rosie Gaines, Byron Stingily) is hódított még. A trance pedig progresszíven (BT) és kommerszen (Sash!) is csúcsra járt. Ez volt az első év, amikor a DJ Mag szaklap összeállította a legjobb sztár-dj-k névsorát - elkezdődött a szupersztár dj-k korszaka (az első dobogó: Carl Cox, Paul Oakenfold, Sasha). De ha már mainstream, akkor még Björk, aki a Homogenic-kel és számos jónevű közreműködővel (főleg az LFO-s Mark Bell-lel) megalkotta a kísérleti elektronika széles körben befogadott csúcsteljesítményét. És két jövőbeli kulcsszereplő is beköszönt, a francia kapcsolatot erősítő Air egy EP-vel álmodoztatott, a norvég Röyksopp pedig még egy másik projektnév alatt, Those Norwegians-ként táncoltatott.

Dömötör Endre