Hannah Peel: Mary Casio: Journey To Cassiopeia (lemezkritika)

Hannah Peel 2010-ben adta ki első EP-jét és indiefolkyból három nagylemez alatt előbb artpopos dalszerzővé, majd elektronikával egyre többet bolondozó előadóvá vált, de ezen a negyedik LP-n hatalmas szintet lépett, fafúvósokat keresztez analóg elektronikával és nagyon monumentális, amit pöpecül művel.

Kiadó: My Own Pleasure

Megjelenés: 2017. október

Stílus: instrumentális fúvós-elektronika

Kulcsdal: The Planet Of Passed Souls

Indiefolkos dalszerző-előadóként indultál, annyira átlagos vagy, hogy még te is érzed: ki kell törni innen. Naná, hogy artpop, kis elektronikát is keverjünk bele, persze, ez a zeitgeist. Bocs – ez, bár már nem rossz –, de még mindig nem lehet megjegyezni téged. Még több ritmus? Rajtad valahogy az sem segít, félre ne érts, van benned valami, most már tisztán hallatszik, de ezt a norvégok hatezerszer jobban csinálják. Legyél bátrabb, vagy nem is tudom, legyél jobb, erőltesd meg magad. Nnna. Fúvósok, nagyon sok fafúvós és analóg szintik. Ez már ötletszerűbb, jé, jól is csinálod, van hozzá füled. Mér nem ezzel kezdted? Baszki, ez szép volt, jó nagyra nyílt, monumentális. Megy ez, ja és értem is, kellett az eddigi út, hogy minden összeérjen. Akkor jó, akkor megérte, Ithakából a Cassiopeiára.

9/10

Dömötör Endre

a lemez: 

élőben: