Dance és rock násztánca – 1997 2. rész: Pop és rock

Első ránézésre nem volt túl jó év: a britpop mámorosan kimúlt, a két rapvezér halálával a hiphop először torpant meg, a posztgrunge meg szóra sem érdemes. De hajoljunk közelebb: elképesztően sok erős album született, a burjánzó tánczene többfrontos csatát nyert és nászra kelt a rockkal. 1997 popzenei keresztmetszete, húszéves rálátásból. A Recorder friss, 56. lapszámának fókusztémájával 1997-re csévéltünk vissza (pontosabban csévélt vissza St. Vincent a címlapon). 1997 kronologikus idővonala után most a mainstream popzenei trendekről lesz szó, de jön még cikk a hiphop és elektronikus tánczene alakulásáról, a hazai történésekről, listázzuk az év legjobb albumait, ciki és menő slágereit – sőt 1997-es bulit is tartunk majd a Beat On The Bratben november 3-án.

Húsz éve a popzene. A poptörténeti körforgás húszéves periodicitását követő megemlékezéseinkben hat éve 1991-re, öt éve 1992-re, négy éve 1993-ra, három éve 1994-re, két éve 1995-re, tavaly pedig 1996-ra csévéltünk vissza.

Mainstream pop

1997 korszakhatár volt az évtizedben – britpop helyett dancerock lett, elkezdődött a szupersztár dj-k kora és Notorious B.I.G. erőszakos halála egy picit a hiphopot is leültette –, ezzel együtt pedig a zeneipar is megtorpant kissé: a cd-korszakban először csökkentek az előző évihez viszonyított eladások. Az adatok még így is fényesek és az iparág a következő években ért csak a csúcsra, tehát nem volt ez krónikus betegség, de a 2000 körül jelentkező nagyobb problémák tüneti szinten már jellemezték az évet. Az mp3 népszerűsége a korabeli internetsebesség sokszorosával emelkedett a számítógép-használók körében, az írható cd-k ára drasztikusan visszaesett és ezzel párhuzamosan meglódult a forgalmuk (piacra lépett a Maxell, a TDK és a Memorex is ebben a formátumban), sőt megjelent az újraírható cd is. Na meg a japán SaeHan Information Systems kifejlesztette az első mp3-lejátszót, ami ugye majd a következő években bolygatja meg radikálisan a zene világát.

A slágerlistákon ez az év a gyászdaloké volt, Puff Daddy Police-feldolgozása Notorious B.I.G., Elton John önfeldolgozása Diana hercegnő előtt tisztelgett, és ha hozzávesszük, hogy decemberben még megjelent Celine Dion Titanic-kal elhíresült My Heart Will Go On című nyálballadája, akkor 97-et akár a szipogás évének is nevezhetjük. Pedig a Spice Girls éve volt, hiszen a lánybanda 1996-os angliai, európai berobbanása után tökéletes tervezéssel hódította meg Amerikát is, majd jöttek az újabb No. 1-ok, rekordok, tévéshow, mozifilm, nagyon sikeres második album, csak aztán a lányok a nagy pörgésben – girl power, Cool Britannia – novemberben kirúgták Simon Fuller menedzsert és ezzel meg is akasztották karrierjüket (Fuller viszont megcsinálta a Pop Idol tévéshow-t és még sikeresebb lett). Nyomukban persze gombamód szaporodni kezdtek a lányegyüttesek, de közben újra divatja lett a fiúhordáknak is (enter Westlife), a Backstreet Boys saját menedzserétől megkapta riválisnak az NSYNC-et, a svéd Denniz Pop és Max Martin pedig ontani kezdte a slágereket – nem csak nekik. A Hanson is fiúbanda volt, sőt testvérzenekar is, gigaslágerük (MMMBop) a Jackson 5-ot idézte, azonban az uralkodó trend Amerikában még mindig a kiüresedett, szenvelgős r&b volt – nem véletlen, hogy megjelent ellenpólusaként a neosoul (helló, Erykah Badu - lent) és kínjukban Missy Elliotték is letették a futurisztikus lüktetésű r&b alapjait, a Daft Punk pedig új szintre emelte a house-t és kiadta a jelszót: "the funk back to the punk!". És új szintre emelte úgy általában az elektronikus tánczenét is, amiben még a Prodigy és a Chemical Brothers voltak a nagy nyertesek.

A rockzene grunge utáni jó évei lassan véget értek, bár ekkor még szólt gitárzene a rádióban, igaz, abban már egyre kevesebb köszönet volt (Third Eye Blind, Marcy Playground, Sugar Ray, Savage Garden). Angliában az Oasis és a Verve révén még úgy tűnt, hogy tombol a britpop (a népek vették is lemezeiket), pedig az már csak az éra hajnali pezsgőlocsolós, utolsó csíkot szippantó (Rolls-Royce-szal medencébe hajtó) mámora volt. Ami viszont nagyon is jelen időt jelentett, az a nagy sztárok dance-szel flörtölő trendje. David Bowie szinte drum and bass-lemezt (Earthling) adott ki, a U2 szinte átment elektronikusba (Pop), a Depeche Mode pedig folytatta a műfaji határok elmosását (Ultra) és minden második rockzenekar rádöbbent, hogy jobb a megszólalás, ha szekvenszerekkel segítenek rá a hangképre. Akkor modernnek hatott, naná, hogy gyorsan elavult lett, mint minden eltúlzott divatstílus. Mi volt még? A világzene szintet lépett a Buena Vista Social Club sikerével, az europop még mindig tartotta magát (Aqua), a trance lett a tánczenei mainstream (Sash!), az elektronikus alapú groove a gitáros popzenében is megjelent (Texas), a Chumbawamba pedig a poptörténet egyik legfurább gigaslágerében mindenkivel tudatta, hogy az anarchopunkokat bizony soha nem lehet kiütni.

Brit gitárzene és amerikai indie

Szóval a britpop. A nagy masírozás utolsó éve ez, de már sokkal inkább az átalakulásé. Mivel soha nem volt egységes zenei stílus, sokkal inkább mozgalom és korfíling, ezért a kimúlása sem egyértelmű minták szerint zajlott. Az Oasis a hatalmas sikerek miatt túlnőtte magát és ugyan harmadik lemeze (Be Here Now) pont e miatt a várakozás miatt lehetett minden idők leggyorsabban fogyó albuma Nagy-Britanniában, de a második héten már rádöbbentek a zenevásárlók, hogy túlfőztek Gallagherék. A The Verve (lent) meg inkább volt shoegaze és spacerockzenekar, mint britpop, aktuális LP-jük (Urban Hymns) is sokszínű, de a Bitter Sweet Symphony  húzása az év meglepetéssikerévé tette a korongot. Más kérdés, hogy a dalban használt hangminta miatt bukták a kislemez teljes bevételét – tényleg keserédes lett a popszimfónia. A Verve sokkal inkább a Spiritualizeddal volt rokon, még tán versengtek is korábban a spacerock-színtéren – a frontemberek meg biztosan versengtek egy nő miatt, hiszen a Spiritualized billentyűse, Kate Radley előbb zenekara énekes-gitárosával járt, majd váratlanul hozzáment Richard Ashcrofthoz. A Spiritualized egy szerelmi bánatban úszó csodalemezzel reagált (úgy, hogy Radley ekkor még mindig tag maradt!), ami ugyanazon a napon jelent meg, mint a Radiohead visszatérése. Ők aztán végképp soha nem voltak a ladkultúra része, de az OK Computer rockot szintén elektronikával házasító megszólalása már bőven a kétezres évek felé mutatott. De a nagy britpopegyüttesek közül a Blur is új utakra lépett, az amerikai lofi és némileg a posztrock hatása alatt készítettek zsánergyilkos lemezt.

Amit ekkor még megpróbáltak britpopként eladni, az vagy más volt (Mansun, Travis), vagy már kicsit sem eredeti (Geneva, Embrace, Strangelove), oké a Supergrass még másodjára is szuper volt. Akárcsak a walesiek (Super Furry Animals, Gorky’s Zygotic Mynci) vagy a kamarapoposok (Tindersticks, The Divine Comedy, My Life Story). A nagy öregek közül megbízható maradt a Teenage Fanclub; a James és a Charlatans pedig egyre grúvosabb lett, de például a Stereolab is teljesen behódolt a tánczenének, a Cornershop pedig egy Fatboy Slim remixszel ment be a bigbeaterdőbe. A posztrock tovább bontakozott (Mogwai, Godspeed You! Black Emperor), a folk-dub-popos Beta Band meg egy EP-vel bemutatkozott. A dalszerző-előadók mezőnye elvesztette nagy tehetségét (Jeff Buckley a Mississippi egyik csatornájába fulladt), de attól még sűrű volt a mezőny: Elliott Smith, Nick Cave, Finley Quaye, Smog, Ron Sexsmith, Ben Harper mind erős albumokkal jelentkeztek. A nagy öregek közül meg Bob Dylan és Robert Wyatt tért vissza dicsőségesen. Az amerikai indierock (The Flaming Lips, Grandaddy, Sleater-Kinney, Yo La Tengo, Modest Mouse, Pavement, Built To Spill, Guided By Voices) túlnőtt a posztgrunge és a numetal nyomasztó árnyékán és még a korábban csak ígéretes Foo Fighters is nagy lépést tett afelé, hogy a következő évek meghatározó arénarockzenekara legyen. A korszellemet viszont a kanadai Bran Van 3000 kapta el a legjobban hiphopos, elektronikus dancerock mixzenéjével.

Dömötör Endre

Legkelendőbb nagylemezek (millió db)

Top 10, USA

01. Spice Girls: Spice (5,3m)
02. Jewel: Pieces Of You (4,3m)
03. Puff Daddy & The Family: No Way Out (3,4m)
04. Garth Brooks: Sevens (3,3m)
05. Hanson: Middle Of Nowhere (3,2m)
06. Notorious B.I.G.: Life After Death (3,3m)
07. The Wallflowers: Bringing Down The Horse (3,2m)
08. Celine Dion: Falling Into You (3,0m)
09. Filmzene: Space Jam (2,9m)
10. LeAnn Rimes: You Light Up My Life (2,9m)

Top 10, UK

01. Oasis: Be Here Now (1,74m)
02. The Verve: Urban Hymns (1,69m)
03. Spice Girls: Spice (1,32m)
04. Spice Girls: Spiceworld (1,3m)
05. Texas: White On Blonde (1,28m)
06. The Prodigy: The Fat Of The Land (1,1m)
07. Celine Dion: Let’s Talk About Love (1,09m)
08. Radiohead: Ok Computer (0,98m)
09. Eternal: Greatest Hits (0,95m)
10. Lighthouse Family: Ocean Drive (0,94m)