Elektronikus tánczene – Az ősz sötét lovai

Benne vagyunk az őszben, és mint köztudott, általában ekkorra tartogatja mindenki az év legnagyobb durranásait. Aktuális szemlénk is ennek megfelelően alakul, az alábbi négy lemezből bármelyik ott lehet a vájtfülűek év végi toplistáin. Az elektronikus tánczene legjobb friss kiadványai (a nyitóképen Pessimist).

Második albumához érkezett a nyár elején koncepcióváltáson átesett Raster kiadó. A június végi ambientes Island People-lemez vérpezsdítően hatott az egy ideje kissé kiszámítható utat járó német technocég életében, amit most a Belief Defect nevű misztikus duó (ismert, de nem ismertetett underground producerek) bemutatkozása követ. A sötét, ipari elektronikával flörtölő gyűjtemény

Decadent Yet Depraved (Raster, 2017)

Byetone- és Senking-rajongóknak is jó választás lehet, így most talán kevésbé húzott bátrat a Raster, de az apokaliptikus végeredmény ettől még nagyon erős. 

Az újvonalas, lassabb törtekkel dolgozó drum’n’bass egyik legklasszabb földalatti arcának számító Pessimist már jó pár éve kultstátuszba lőtte magát. Minden egyes megjelenését nagy figyelem övezi, így aztán nem csoda, hogy kisebb körökben felrobbant az internet, amikor bejelentette első szerzői albumát. Az azonos címet viselő kiadvány

Pessimist (Blackest Ever Black, 2017)

túlzás nélkül lehengerlő: az ambienttextúrák előtt kibontakozó technoid törtütemek elemében mutatnak egy nagy tehetséget. 

A New York-i posztpunk/coldwave színtérről érkezett a ma már Berlinben élő Hayden Payne, művésznevén Phase Fatale, aki e stílusjegyeket amolyan mementóként mindmáig meghagyta sötét technozenéin és emlékezetes dj-szettjein.

Redeemer (Hospital Productions, 2017)

című bemutatkozó albumában (az EP-it korábban a Silent Servant és az Ostgut Ton adta ki) van valami feszült, sokszor kifejezetten agresszív lüktetés, ami a változatos ritmusokkal együtt is sokszor biccent Vatican Shadow posztindusztriális dolgai felé. 

Az olasz Nico Vascellari és Nicolò Fortuni Ninos Du Brasil projektje kisebb szenzációvá nőtte ki magát az évek során, és szerencsére a páros soha nem tűnik el hosszú időre, így új,

Vida Eterna (Hospital Productions, 2017)

című lemezükön sincs jele annak, hogy valami nagyobb szabásúnak próbálnának megfelelni és a görcsösség nyomai sem mutatkoznak. Csak az a kuriózumnak számító egzotikus techno szól, amiben egyaránt hallhatók Brazília törzsi, fülledt dobjai, batacuda, szamba, a New York-i zajpunkszíntér és Berlin indusztriális veretése. Ráadásul a végén feltűnik Arto Lindsay is. 

Velkei Zoltán