Kelela: Take Me Apart (lemezkritika)

A 2010-es évek elektronikus r&b-mezőnyének egyik legnagyobb tehetsége végre bemutatja bemutatkozó albumát, ami persze nem igazi bemutatkozás, hiszen az a 2013-as mixtape-je, a Cut 4 Me volt. Mindenesetre itt az első, kiadónál megjelent Kelela-stúdióalbum, amit már nagyon vártunk.

Kiadó: Warp / Neon Music

Megjelenés: 2017. október 6.

Stílus: elektronikus r&b

Kulcsdal: Take Me Apart

Úristen, már négy éve, hogy megjelent Kelela bemutatkozó (jóval több mint) „mixtape-je”, a Cut 4 Me. Jelentős történelmi érdemei, vagyis az, hogy a legprogresszívebb basszusnehéz elektronikus zene végre egy valódi énekessel találkozott a sokszorosan újrahasznosított, darabolt r&b-énekminták helyett, immár beépültek a popzene szövetébe, a legmagasabb szinten is (Bey!). Ámde ennél jóval több volt az a 12 szám: tényleg találkozás, mármint Kelela és a Fade To Mind és a Night Slugs kiadó producereinek valódi, zenei párbeszéde. Továbbá ma is ugyanúgy ható, élő dalok gyűjteménye. Jó nehéz, elhúzódó folyamat vezetett az első „rendes” nagylemezhez, közben ugye történt sok minden a popzenében (lásd fent), Kelela pedig leszerződött a Warphoz, van már kétmilliós nézettségű videója, dolgozott a szinte sztárrá vált Arcával, vendégeskedett többek között a Gorillaz, Danny Brown, Solange, Clams Casino és mások számaiban.

Mivel egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan 2013-as lemez van, amit ma is rendszeresen hallgatok, minimum a forradalmat vártam, és a Take Me Apart talán szükségszerűen csalódást okozott elsőre. Aztán megbékéltem vele: valójában ez egy tök jó kis elektronikus r&b-lemez, és ha nem is több ennél, azért legyen már ez elég, hé! A fő különbség a Cut 4 Me, hogy az elektronika és az ének eleven, egyenrangú párbeszédéhez képest ezek itt egyértelműen az énekesnőt, illetve a dalt a középpontba helyező számok. A kíséret tele van roppant szellemes, izgalmas megoldásokkal, de ezek leginkább az odafigyelős, netán fejhallgatós hallgatásra jönnek elő – kicsit is felületesebb közelítéssel jóval inkább a kiszolgáló szerepbe kerül az elektronika. Leginkább az a célja, hogy a szövegek és az igen kifejező ének által megjelenített mozgást illusztrálja: közeledést és távolodást, érzelmi és testi (akár: csak testi) értelemben egyaránt. A számok csábítanak, ellöknek, elandalodnak, elbizonytalanodnak magukban és elbizonytalanítanak, és ezt nagyon szépen leköveti és erősíti a hol az elmosódó szintiket, hol a vagányabb, magával rántó ritmusokat középpontba helyező kíséret. Eközben a dalforma – legalábbis a leghagyományosabb értelemben – határai is elbizonytalanodnak néha, de azért meg nem szűnnek.

Többszöri hallgatásra legalábbis egyre jobb lesz – ki tudja, talán ha most hallanám először Kelelát, így is bele szerelmesednék.

7.5/10

Rónai András

a ma megjelent friss lemez: 

az első klip az albumról: 

a legnépszerűbb szám a lemezt megelőző hosszú átmeneti időből: 

az emlegetett Cut 4 Me: