Chronixx: Chronology (lemezkritika)

Még tart a nyár, még tart a nyár – mondogatjuk magunk elé önhipnotizálva. De valóban is, és ehhez a legközhelyesebb zene a jamaicai. Na onnan meg nemcsak a múltból érkezett szekérderéknyi jó lemez, de manapság is készül figyelemreméltó. Chronixx régóta várt debütje legyen a hét soundtrackje!

Kiadó: Virgin / Universal

Megjelenés: 2017. július

Stílus: reggae, lovers rock, dancehall

Kulcsdal: Likes

A jamaicai zenében a nyolcvanas évek eleje óta a dancehall alakulása jelenti a progressziót, és mivel van több száz megunhatatlan ska, rocksteady, roots reggae, dub, lovers rock satöbbi album a hatvanas-nyolcvanas évekből, amihez vissza lehet nyúlni, olyan őrült nagy verseny nincs is ezen műfajokban manapság. De ahogyan a – teszem azt – szintipop sem nyolcvanas évek eleji zárványstílus, úgy jó reggae-LP is rendszeresen születik. Csak mondjuk már úttörő nem. Na most, Chronixx a reggae és egyéb jamaicai stílusok (leszámítva a popzenei mainstreambe mostanság minden korábbinál jobban beépült dancehallt) egyértelműen legnagyobb újonnan feltűnt tehetsége ebben az évtizedben, de észveszejtően újat és eredetit ő sem tud felmutatni hosszú évekig készült debütalbumán. Ám nagyon jót igen, annyira jót igen, hogy sokszínű Chronology-ját nyugodt szívvel az utóbbi évek – mondjuk Popcaan formabontó dancehall-LP-je óta a – legjobb jamaicai lemezének nevezhessük. Drake mehet a fenébe, a dancehallt nem ő uralja (kapja meg a kiváló Likes-ban), de a szerény Chronixx sem, ő csak okosan, szívvel teszi a dolgát: „you nuh feel how reggae music sweet.”

9/10

Dömötör Endre

a friss lemez: 

a Majesty klipje: 

Chronixx élőben egy augusztusi hollandiai fesztiválról: