Elektronikus tánczene – Minden sötét, csillag sehol

A nyár első felének legkülönlegesebb megjelenése egyértelműen a Porter Ricks (nyitóképen) visszatérése, de az aktuális sorlemezek közt is sok figyelemre méltó akad. Elektronikus tánczenei rovatunk jelentkezik az 53. Recorderből.

Tizennyolc év után jelentkezik új albummal a 90-es évek egyik meghatározó német dubtechno alakulata, a Porter Ricks. Elképesztően hosszú pihenőre mentek, de az

Anquilla Electricán (Tresor, 2017)

ez nem nagyon érződik, sőt: mintha pont attól szólna ennyire jól, hogy a szerzők fejben részint még mindig a 90-es években élnek, és nem utólag, tapasztalat nélkül akarnak rekonstruálni egy kort. Karcos, nehéz, középtempós számok gyűjteménye a lemez, nem érdeklik a mai trendek és ennek nagyon lehet örülni. 

Sokadik hallgatás után is meglep, hogy mennyire visszhangtalan maradt a Clouds új albuma. A talán kissé túlbonyolított 

HTID: Heaven-Sent Tekno Impakting Dancefloors, Or Hardcore Till I Die (Electric Deluxe, 2017)

című összeállítás tempóban sokszor az utóbbi idők egyik legmerészebb vállalkozása, arról nem beszélve, hogy az egyszerű, direkt zúzós megoldások mellett akkor is működik, amikor kifejezetten művészibb irányba megy el. A hardcore/breakbeat témák előszedése remek ötlet volt. 

Egy szerencsétlen baleset és a legutóbbi Kode9-, valamint DVA-albumok képi világa ihlette Ikonika új,

Distractions (Hyperdub, 2017)

című lemezét, ami remekül hozza az életműre eddig jellemző szintis/funkos, a 80-as évek neonvilágát bass music-kal megbolondító hangzást, ugyanakkor üde változás, hogy a tempó elvesztette tánczenei jellegét, helyette sokkal lassabb és változatosabb ütemek lüktetnek. Meglepően felnőtt összhatása van a végeredménynek, Ikonika zenéi jól haladnak a korral. 

A tottenhami Blay Vision nem túl ismert, de valójában jól foglalkoztatott alakja a brit grime színtérnek. Többek közt írt már zenét JME-nek, dolgozott együtt Wiley-val és Skeptával, most pedig elkészült saját debütalbumával is. A

Turner Ave. (Lit City Trax, 2017)

ráadásul profi munka, az alapok nagyon eltaláltak, a szövegek erősek és az egésznek rendkívüli sodrása van, meggyőző erővel bír. Wiley idei lemeze után továbbra is egyértelmű, hogy a grime 2017-ben is köszöni szépen, jól van. 

Velkei Zoltán