Ha nem is a sírból tért vissza Zola Jesus, de egy temetői hangulatú, borzongató dalt adott most közre, amely már szeptemberben érkező új albumának előhírnöke.
Ha a 2014 októberében kijött Taiga volt Zola Jesus legpoposabb lemeze, akkor a majd' négy év után, iidén szeptember 8-án megjelenő Okovi lesz az eddigi legsötétebb, legbefordultabb, legalábbis az alapján, amit Nika Roza Danilova írt róla. Ezek szerint az énekenő tavaly épített magának egy kis házat az erdőben Wisconsinban, nem messze onnan, ahol gyerekként élt. Az itt született új dalai részben ebből a gyökereihez való visszatalálásból merítenek, részben a halál folyamatos, szorongató közelségéből a hozzá közelállók körében, illetve, ha jól olvasunk a sorok között, saját öngyilkos gondolataiból. Közvetve pedig a személyes örökség kérdését boncolgatja a lemez, hogy mit értünk el az életben. és mit hagyunk hátra magunk mögött. "Az okovi jelentése béklyó. Minannyian hozzá vagyunk láncolva valamihez; az élethez, a halálhoz, testhez, gondolatokhoz, betegséghez, emberekhez, a születés jogához, kötelességhez. Mindannyian adóssággal születünk, és a halálunkig van időnk visszafizetni azt. Ha nem volna ott ez az ár, milyen jogunk lenne az élethez, vagy a halálhoz? És választhatunk-e szabadon a kettő közül?" - szegezi nekünk a súlyos felvetéseket a friss képein gyászruhát viselő előadó.
A "messzemenőig személyes" lemez anyagát Danilova kísérőzenekarának egyetlen fix tagjával, Alex DeGroot elektronika-felelőssel közösen "hozta világra", a felvételeken közreműködött a zenész-producer WIFE, valamint egy csellista és egy ütőhangszeres is. Az album már Zola Jesus szavaiból ítélve is hideglelősnek ígérkezik, az első támpontként kiadott Exhumed című dal pedig már-már vérfagyasztó; olyan, mintha tényleg egy exhumáláson lennénk az éjszaka kellős közepén, mialatt az elhunyt szenvedő lelke éppen felszáll a sírból.
