Wolfie csettintget, Bom reppelget, Jappán tekerget, a Recorder újságírója pedig megfigyeli őket a stúdióban. És közben elő-előbújik belőle is a zenész. Videóriport és Mihályi Dávid beszámolója.
Azt mondják, a Vodafone You nemcsak jó tarifákat, de jó programokat is kreál a 25 év alattiaknak. Amikor például a telekommunikációs cég csapata az ELTE egyik rendezvényen levette, hogy ebből a korosztályból elég sok ember fantáziáját mozgatja meg a zene, ráadásul nemcsak a hallgatása, hanem a csinálása is, kis idő múlva már bele is vágtak egy olyan workshop-sorozatba, amely profik segítségével mutatja be az igazán kíváncsiaknak, hogy hogyan is működik a zeneipar. Belesni a kulisszák mögé nyilván érdekes időtöltés, de ellesni az ott dolgozó sztárok és szakemberek trükkjeit és megoldásait - na, az az igazán értékes tapasztalat, és ez az, ami engem is rávett a jelentkezésre, hiszen azt képzelem, hogy az így megszerzett praktikus tudás birtokában később nagyobb eséllyel valósíthatja meg az álmait az, aki valamilyen zenei produkciót szeretne tető alá hozni. Mint például én. A Vodafone You mesterterve is ez: hogy a ProjektMusic interaktív műhelymunkájában résztvevők úgy megismerik a dal születésétől a menedzsmenten és marketingen át egészen a koncertszervezésig tartó folyamat lépéseit, hogy képesek lehetnek majd elkerülni a leggyakoribb buktatókat is.
A ProjektMusic januárban indult a Mary Popkids-zel, akikkel a résztvevők közösen írhattak zenét. Az évvégi Recorder magazin címlapsztárjaitól olyan kérdésekre kaphattak választ, mint például hogy miből inspirálódhat a zeneszerző és a szövegíró, hogy hogyan születik egy dal vagy éppen hogy mi minden történik egy próbateremben. A workshop következő állomásán, március 9-én már a Recorder tudósítója is részt vett: a SuperSize Recordingban – mintha csak egy zenekari produkció lépcsőfokait járnánk – megismerkedhettünk a stúdiózás rejtelmeivel.
Méghozzá úgy, hogy élesben összeraktuk a Red Bull Pilvaker bónusztrackjét, a Vodafone You - Pilvaker Intro című dalt. A házigazdák, Takács Zoltán és Horváth Barna, művésznevükön a Jappan & Barnsz producerpáros, akik az elmúlt években rengeteg hazai zenekarban (Soerii & Poolek, Heaven Street Seven és még sokan mások) fordultak meg tagként és háttérmunkásként ott, a szemünk előtt és a fülünk hallatára véglegesítették a zenei alapot, a szám szövegébe pedig bárki beleszólhatott: az internetezők által beküldött mondatok alapján a végleges dalszöveget Wolfie, a punnany massif tagja és a DSP-ből ismert Bom közösen írták meg. A kollaborációnk gyümölcse a Red Bull Pilvaker március 15-ei rendezvényén debütált az Erkel Színházban. Azon túl, hogy a workshop résztvevői élesben láthatták a zenészeket miközben dolgoznak, megtudhatták, hogy mit csinál egy producer, milyen munkálatok zajlanak a stúdióban és megismerkedhettek a dalok felvétele során igénybe vett technikai eszközökkel is. És mivel magam is zenélek, a diplomám megszerzése után pedig elég siralmasan alakul a munkakeresés, gondoltam, átadom az álmom a ProjektMusicnak, hátha megvalósul.
Az élménybeszámolót kezdjük talán ott, hogy a törökbálinti stúdióhoz busz vitt ki minket. Aki esetleg járt már ott, az tisztában van azzal, hogy az odavezető út – főleg este – tökéletes helyszíne lehetne akár a legijesztőbb horrorfilm bevezető jelenetének is. Számomra ez már önmagában beigazolta azt a sztereotípiát, hogy az alkotó emberek szeretnek elvonulni a világ elől. Ezt a meglátást még viccesebbé tette az, hogy később megtudtuk: Macklemore is megtette ezt a horrorisztikus utat egy gyors magyarországi hangfelvétel alkalmával. Miközben a megérkezés után mindenki kényelmesen elhelyezkedett a stúdióban, próbáltam megfigyelni a jelen lévő zenészek tekintetét, hátha elárulnak valamit. Nagy rejtély volt számomra, hogy milyen zenei alapot készítettek Jappánék, hiszen reálisan gondolkodva nem okozhatna gondot a tapasztalt producernek egy újabb dal elkészítése, de mivel Jappán munkásságát nem a hiphoppal és a rappel azonosítottam, nagyon kíváncsi voltam, hogy mi fog kisülni az együttműködésből. Mielőtt megkaptam volna kérdésemre a választ, Jappán egy rövid elméleti oktatást tartott a minket körülvevő technikai eszközökről és arról, hogy hogyan szokott dolgozni. „A rockzenét az angolok találták ki” – jegyezte meg a keverő bemutatása során. Ez a mondat még inkább elkezdte pörgetni az agyamat, hogy mégis az az ember, aki mondjuk a Supernem Tudományos Fantasztikus Pop albumának is a producere volt, mit képzel el a Pilvaker Intrójaként. Miután elindította a dalt, hamar megkaptam a választ: minden stílben volt és mindenki végigbólogatta a következő perceket.
A producer közvetlensége megnyugtató volt, hiszen Jappánt egész sokszor láttam már a budapesti utcákon, miközben szívja cigarettáját és rohamléptekben halad valamerre. Ekkor valahogy mindig a Heaven Street Seven Nem elég című dalának klipje jutott eszembe, amiben ő játssza az – egyáltalán nem barátságos – ördögöt. De látva, milyen meggyőző magabiztossággal végzi a dolgát, már azon gondolkodtam, hogy hogyan is kerülhetne vele egy stúdióba a saját zenekarom. Aztán mielőtt a másik producer, Barnsz feljátszotta volna a dobokat, Bártfalvi Sándor, a Mary Popkids jelenlévő tagja a dobok hangolásáról kezdett el beszélni. „Olvastam egy interjúban, hogy David Guettának a dalírás a dobhangolásnál kezdődik” – mesélte, amire a februári Recorder címlapján is ott feszítő Wolfie válaszolt egy kiváló poénnal – „A koncert pedig a play gombnál”.
A viccelődést egy rövid időre Barnsz dobfelvétele szakította meg, akit korábban láttam már dobolni, ezért tudtam, hogy nagyon keményen veri a hangszert. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy lihegve fog visszatérni az üveg mögül a közösségi térbe. Sokan mondják, hogy akkor jó egy koncert, ha a zenész meghal a színpadon – Barnsz energikus dobmunkáját látva nálam ez a mondás a stúdiózásra is érvényt nyert. Ezt követően a producerpáros bevonta a vendégeket a felvétel elkészítésébe is. A tizenöt fős csoportnak közösen kellett tapsolni és csettintgetni, ezeket a bioeffekteket felvették és utána bele is kerültek a dalba.
Miután körbevezettek minket a stúdió többi helyiségében is, Wolfie és Bom meséltek a szöveg keletkezésének körülményeiről. A szöveget azokból a beküldött idézetekből rakták össze a rapperek, amelyeknek az irányt mutató mottója a „Te milyen változtatással hagysz nyomot a világon?” volt. Elmondásuk szerint sok volt a Coelho-szerű, klisés idézet, de ez persze részben a feltett kérdés sajátosságából is eredt. Sokan írtak olyanokat, mint például: „egy mosollyal jobbá teszed a világot”. Az ötszáz befutott gondolat mindenesetre remek inspirációforrás volt a dalszerzők számára: sokat megváltoztattak, átírtak, viszont volt arra is példa, hogy egy az egyben megtartottak valamit, mert annyira tetszett nekik. Miután elárulták a szövegírás műhelytitkait, Bom nyomban fel is rappelte a dal egyik verzéjét.
A rövid elméleti oktatás és a gyakorlati feladat után az alkotók viccelődve meséltek a közös munka nehézségeiről: megtudhattuk például, hogy bár – de ezt ne áruljátok el senkinek – a kooperáció során kicsit egymásra várt a szövegért és a zenéért felelős szekció, az eredménnyel végül mindnyájan nagyon elégedettek lettek.
Visszafelé tartva a késő esti buszozás közben már nem az út menti árnyakat figyeltem, sokkal inkább a tapasztalataimat összegeztem: az biztos, hogy rendkívül jó élményt adhat egy ilyen workshopon való részvétel, leginkább azért, mert tényleg a szakma legjobbjait láthatjuk munka közben. És mert ezek a legjobbak itt válaszolnak is az érdeklődők kérdéseire. És mert ezek a válaszok elég hasznosnak tűnnek. Megtudtam azt is, hogy a ProjektMusic sorozata folytatódik, hiszen a szervezők célja, hogy minél több oldalról mutassák be a zeneipart. A következő alkalmakon a tervek szerint a zenekari menedzsment, illetve a koncertszervezés témáival is szeretne foglalkozni a Vodafone You csapata. Érdemes lesz azokra is odalesni.
(X) A cikk a Vodafone You támogatásával készült.
A Pilvaker Intro online dalpremiere hamarosan a Vodafone You Facebook-oldalán, de addig is itt a videós összefoglaló a workshop eseményeiről: